19.-20. Fejezet

 

19

 

 

Összeszedve néhány papírt az íróasztalán, Cain felnézett, amikor kopogás hallatszott az iroda ajtaján.

– Igen?

Maxim belépett a szobába. – Látogatója van, uram. Ishtar az.

Cain érezte, ahogy összehúzódik a szemöldöke. – És nem rontott be a házba?

– Nem, könnyedén beleegyezett, hogy megvárja az Ön hívását.

– Ettől csak gyanakodni tudok.

Maxim egy „szintúgy” pillantást vetett rá. – Talán a nemrégiben kiosztott büntetése jobban bevált, mint bárki remélhette volna.

– Talán. – Történtek már furcsább dolgok is, mint hogy Ishtar úgy döntött, hogy betartja a szabályokat. – Kísérd be!

Maxim bólintott, majd távozott.

Cain az íróasztala fiókjába dugta a papírjait, hogy ne legyenek szem előtt. Nevezzék paranoiásnak, de nagyon kevés emberre bízta a magánügyeit. Ishtar nem tartozott közéjük.

Hamarosan Maxim visszatért, és intett Ishtarnak, hogy lépjen a helyiségbe. A nő elegánsan besétált, arckifejezése lágy és szokatlanul meleg volt.

Cain bőrén felálltak a pihék a nyugtalanságtól, a teremtménye pedig gyanakodva és ellenszenvvel szemlélte a nőt.

Maxim éppen akkor távozott, amikor a nő nagyon kecsesen leereszkedett a Cain íróasztalának túloldalán található székre.

A férfi hátradőlt a székében. – Mi szél hozott ide?

– Nem kárörvendeni jöttem, ha erre gondolsz.

Cain meghökkenve pislogott. – Kárörvendeni?

– Annyira azért nem vagyok ribanc! Oké, talán az vagyok. De annyira nem vagyok kegyetlen, hogy örömömet lelném abban, ami tegnap este történt.

Teljesen tanácstalanul, csak bámulta a nőt.

– Tisztában vagyok vele, hogy aligha bízol meg bennem. De szeretném, ha tudnád, hogy itt vagyok, ha szükséged van valakire, akivel beszélhetsz. – Keresztbe tette az egyik lábát a másik felett. – Természetesen még mindig dühös vagyok amiatt, ami a hálószobámmal történt, de ahogy Inanna rámutatott, az évezredek során rosszabb módon is büntettem már embereket. Nem fogom felróni neked.

Még mindig teljesen értetlenül, Cain összefonta a karjait, és megkérdezte: – Mit gondolsz, miről akarnék megnyílni valakinek?

Egy barázda keletkezett Ishtar két szemöldöke között.

– Vagy szándékosan ostoba vagy, vagy nem érint meg téged annyira a dolog, mint gondoltam. Simán el tudom képzelni, hogy az utóbbi. Szerintem a helyzetnek nem szabadna hatalmat gyakorolnia az érzelmeid felett. Elvégre ő mégis csak egy halandó. De úgy tűnt, eléggé kötődsz hozzá.

– Te most Wynterről beszélsz?

– Ki másról beszélnék!? Amennyire én tudom, nem érdekelnek más halandó nők! – Ishtar szipogott. – Remélem, nem volt kegyetlen, amikor elutasított téged. Hogy igazságos legyek vele szemben, megtudni, hogy a férfi, akivel lefekszel, nemcsak egy leviatán, hanem Sátán fia is, azt bárkinek nehéz lenne lenyelni. Nos, véleményem szerint ezt az egészet tanulságként kellene kezelned.

– Tanulságként?

– Bizonyára ez megtanított arra, hogy a legjobb, ha ragaszkodsz a saját fajtádhoz, ha egy nővel való elköteleződésről van szó. A fajtánkon kívüli embereket szexre használni egy dolog. Többet várni mindig hiba lesz. – Ishtar előrehajolt, és Cain asztalára tette a kezét. – Ahogy mondtam, itt vagyok neked. A többi Ősi is itt lesz.

És Cain ekkor megértette. A nő őszintén hitte, hogy azzal, hogy közölte a hírt Wynterrel, elűzte a boszorkányát. Ishtarnak eszébe sem jutott, hogy a dolgok másképp is alakulhattak. És hiába állította az ellenkezőjét, kárörvendő volt. Nem láthatóan. De a hangjában a szimpátia mögött Cain önelégült elégedettséget vélt felfedezni.

– Nem lesz szükség ilyen támogatásra – mondta neki.

A nő a szemét forgatta, és hátradőlt. – Éreztem, hogy ezt fogod mondani! Uh, férfiak! Nem gyenge dolog kiönteni a lelked másoknak, Cain.

– Ezzel tisztában vagyok.

– Akkor ne légy olyan büszke és makacs, hogy visszautasítod a támogatást!

– Ez nem büszkeségről vagy makacsságról szól.

Ishtar elutasítóan legyintett. – Persze, hogy erről van szó! – Nagyot sóhajtott. – Nézd, érthető, hogy legszívesebben egyszerűen elfelejtenéd az egészet. Senki sem szereti, ha visszautasítják, még ha csak egy egyszerű játékszer is teszi.

– Őszintén szólva, nincs szükségem senki támogatására, mert nem volt elutasítás.

A nő összevonta a szemöldökét. – Tessék?

– Wynter nem fordult el tőlem.

Csend fogadta a megnyilatkozását. Egy csend, amely elnyúlt, miközben Ishtar arcán számos érzelem villant fel – meglepetés, zavarodottság, hitetlenség, gyanakvás. – Mennyit mondtál el neki?

– Mindent.

– Beleértve azt is, hogy mi vagy valójában?

– Igen. Semmit sem titkoltam el előle.

Ishtar kétkedve felvonta a szemöldökét. – És mindezzel nincs semmi baja?

Felemelte a vállát. – Tényleg olyan nehéz ezt elhinni?

– Tekintve, hogy mit tehetünk, igen – vágta rá, a szemében ingerültség forrongott. – Tudja, hogy a pokolba küldjük a lelkeket? Hogy te a Sátán fia vagy?

– Igen. Ahogy már mondtam, semmit sem titkoltam el. Világos volt számára, hogy mindez nem változtat semmin.

Ishtar talpra ugrott, remegő ajkát összepréselte. Úgy tűnt, mintha újra meg akarna szólalni, de aztán járkálni kezdett az íróasztala előtt, a légzése nem volt egészen egyenletes.

Ez teljesen kizökkentette a nőt, döbbent rá Cain. Egyszerűen képtelen volt belegondolni, hogy Wynter talán továbbra is vele akar lenni, függetlenül mindattól, amit megtudott.

De persze, hogy Ishtar képtelen volt.

Ami neki megvolt a boszorkányával, az Ishtarnak soha nem volt senkivel. Soha nem vetette bele magát egy kapcsolatba. Nem értette, mit jelent az, hogy valakivel igazán törődni, méghozzá nem családi módon.

– Talán a boszorkány túlságosan félt bevallani, mit érez valójában, amíg kettesben volt veled – vetette fel Ishtar, hangjában egy apró éllel.

– Egyáltalán nem ez történt – jelentette ki határozottan Cain.

– Ebben nem lehetsz biztos.

– De igen, mert ismerem őt! Megértem, miért esik nehezedre elhinni, hogy ennyire megbízhatok egy másik személyben. Nem érzed kellemesnek, ha az emberek valóban olyannak látnak, amilyen vagy. Visszatartod magad másoktól. Nem mindenki egyforma. Wynternek talán vannak titkai, de nem rejti el előlem, hogy ki is ő valójában.

– És ez tetszik neked – érzékelte Ishtar, miközben megállt.

– Igen. Üdítő, hogy valaki ennyire nyitott velem. Üdítő, hogy mindig tudom, hol állok vele. Ha a hitvesemnek valóban gondja lenne azzal, hogy elfogadjon engem, egyenesen megmondta volna. Wynter már csak ilyen ember.

– Én nyílt voltam veled!

Cain felhorkant magában. – Nem, Ishtar, nem voltál! Távolról sem. Úgy viselkedsz, mint egy sebzett állat, aki óvakodik attól, hogy megbízzon másokban. Ha valaki túl közel kerül hozzád, képletesen összecsattintod a fogaidat, hogy eltaszítsd magadtól.

– Soha nem löktelek el! Te voltál az, aki visszatartotta magát! Te vagy az, aki lemondott kettőnkről!

– Ami köztünk volt, az nem volt komoly. És nem is volt egészséges, vagy bármi, amiben benne volt a tartósság lehetősége. – Annyiszor szakítottak, hogy már nem is számolta. – Szóval igen, visszatartottam magam. És igen, később pedig végleg véget vetettem neki.

Ishtar a tenyerébe görbítette az ujjait. – Lehet, hogy az emlékezeted szelektív, de ez komoly volt.

– Hogy lehettél komolyan valakivel, akit meg akartál változtatni? – kérdezte kihívóan. – Azt akartad, hogy olyasvalaki legyek, aki nem vagyok. Engedelmes. Alárendelt. Könnyen irányítható.

– Egyszerűen nem vagyok jó a kapcsolatokban.

– Ne gyere nekem ezzel a baromsággal! Volt egy évezreded, hogy megtanuld, hogyan működnek a kapcsolatok. Ha akartad volna, ki tudtál volna építeni és fenntartani egy egészségeset, de nem tetted. Seth jót tett neked...

– Ő nem ért meg engem!

– De igen! Ez volt az, ami megijesztett téged.

Megrázta a fejét. – Csak te láttál engem igazán. Talán nem kezeltem ezt olyan jól, ahogyan kellett volna. Ha így tettem volna, most valószínűleg együtt lennénk.

– Nem, nem lennénk. És ezt nem támadásképpen mondom, egyszerűen csak őszinte vagyok. Ami köztünk volt, az sosem lett volna elég. És te sosem hagytad volna abba, hogy Bólogató Jánost akarj csinálni belőlem. Soha.

– Nem akartalak megváltoztatni!

– De igen, akartál. Folytattad volna. És ez mindig is csak azt eredményezte volna, hogy elsétálok. Nem mintha ez most bármit is számítana.

– Persze, hogy számít. Számítok neked. Egyszer boldogok voltunk.

A férfi hitetlenkedő pillantást vetett rá. – Ishtar, te nem tudod, hogyan kell boldognak lenni! Kétlem, hogy egyáltalán akarsz is az lenni. Túlságosan is élvezed a drámát. Ettől érzed magad élőnek.

– Veled élőnek éreztem magam!

A férfi oldalra döntötte a fejét. – Tényleg azt hiszed, hogy ha hirtelen úgy tünteted fel magad, mint aki hajlandó nyíltan beszélni velem arról, amit érzel, az tényleg változtat valamit? – Mert ez a kis beszéd éppen ez volt – egy kísérlet arra, hogy manipulálja őt.

Ishtar orrcimpái kitágultak. – Ő csak egy halandó. Mi olyan különleges benne?

– Egy csomó dolog. Például, nem kéri, hogy más legyek, mint aki vagyok. Soha nem veti a szememre a nehéz természetemet. Mindent elfogad bennem, a hibáimat, a szörnyetegemet, a származásomat és mindent. Ez egyszer neked is megvolt Sethtel. Eldobtad, mert valójában nem is vágysz ilyen fajta elégedettségre igazán.

– De te ezt akarod?

– Igen, ezt. Ez az, ami köztem és Wynter között megvan.

Ishtar vállai enyhén megroskadtak, és lehajtott fejjel finoman leereszkedett ismét a székre. – Én... Nem akarok boldogtalan lenni – suttogta.

– Akkor tegyél valamit ellene!

– Megpróbáltam, amikor felébredtem, de nem adtál esélyt! Aztán pedig már csak vele foglalkoztál. Ő vette át a helyemet.

A férfi összehúzta a szemöldökét. – A helyedet?

– Még akkor is én voltam a fő nő az életedben, amikor nem voltunk együtt.

Ó, Jézusom! – Senki sem volt a fő „bármi” az életemben. – Különböző mértékben tartotta magát mindenkitől távol, magányosan és önmagára koncentrálva. Egészen Wynterig.

– Most meg csak meg akarsz bántani!

– Nem, csak őszinte vagyok veled, hogy kurvára tovább léphess! – Ishtaron kívül bárki más talán már megtette volna. Felismerték volna, hogy komolyan gondolja Wyntert, és egyszerűen hagyták volna a dolgokat a maguk útján. De Ishtar soha nem engedte meg magának, hogy komolyan vegye Cain Wynter iránti érzéseit vagy elkötelezettségét.

Ismét kopogtak az ajtón.

– Gyere be! – szólt ki Cain.

Maxim lépett a szobába. – Uram, visszatért az Aeonból érkező közvetítő. Azt mondja, hogy Adam és Abel ismét beszélni kívánnak Önnel.

Lám, lám, lám. – Feltételezem, a közvetítő a kastélyban vár.

A segéd bólintott. – Megint a kék szalonban ültették le.

– Azt akarom, hogy mindenki keresse a jeleit annak, ami arra utal, hogy nincs egyedül – mondta Cain, és felállt a székéből.

– Elintézve, uram! – Ezzel Maxim távozott.

Ishtar kecsesen felállt. – Kapcsolatba lépek a többi Ősivel. A kék szalon melletti helyiségben várunk rád, ahogy legutóbb is tettük. – Miután mindketten elhagyták a szobát, Cainhez fordult. – Gyűlölöm őt! A boszorkányt. Nem fogom bántani. De soha nem fogom őt szeretni. Soha nem fogok örülni nektek. Ez nincs meg bennem. – És azzal elsétált.

Nagyot sóhajtva, Cain egyenesen a kastély felé vette az irányt, de nem ment azonnal a kék szalonba. Előbb Azazellel akart beszélni, ezért, mivel tudta, hogy az Ősiek a kastély felé tartanak, a nagy előcsarnokban várta, hogy Azazel megérkezzen. Először Seth és Dantalion jelent meg, de Azazel is megérkezett nem sokkal később.

– Volt Saulnak valami értékes mondanivalója? – kérdezte Cain az utóbbi Ősit.

– Néhány dolog – válaszolta Azazel. – Azt hiszem, talán alábecsültük, hogy Abel mennyire gyűlöl téged. Úgy tűnik, minden egyes nő Aeonban, akivel akár csak csókolóztál is, később idő előtti, rejtélyes halálát lelte – senki sem tudta bizonyítani, hogy Abel állna emögött, de általánosan úgy vélik, hogy ő a tettes. Különösen, mivel egyszer kijelentette, hogy azokban a nőkben nem lehet megbízni, mivel korábban egy árulóval álltak kapcsolatban. Ez pedig te vagy.

– Jézusom – zihálta Seth.

Azazel felmordult. – Továbbá, van egy férfi Aeon, aki a legcsekélyebb hasonlóságot mutatja veled, annak ellenére, hogy nem vérrokonod – mondta Cainnek. – Megmagyarázhatatlanul eltűnt. Vagy legalábbis az emberek ezt hiszik. Saul szerint a férfi fogolyként raboskodik Abel pincéjében, ahol rendszeresen kínozzák helyetted.

Dantalion felsóhajtott. – Még csak nem is mondhatnám, hogy ezt nehezen hiszem el. Abelnek mindig is volt egy gonosz oldala. Ezerszeresre felnagyította, amikor rólad volt szó, Cain.

Nagyon is igaz. – Saul megmagyarázta, hogy miért olyan fontos, hogy Aeon ne bukjon el?

Azazel megrázta a fejét. – Csak azt ismételgette, hogy egy nap még megbánjuk, hogy nem adtuk át Wyntert az Aeonoknak, de tovább fogok dolgozni rajta. Van azonban valami más is. Abel állítólag évek óta kampányol azért, hogy a ketrecünket és mindent, ami benne van, szétzúzzák. Adam visszautasította ezt – jobban szereti, ha élünk és be vagyunk zárva. Abel mindig meghátrál, ha emlékeztetik rá, hogy nem Cain az egyetlen testvére, aki itt van.

Seth a homlokát ráncolta. – Akkor miért engedték meg Lailah-nak, hogy hadat üzenjen nekünk?

– Nem engedték – válaszolta Azazel. – Adam akarata ellenére cselekedett. Szerencséjére rengetegen voltak, akik osztották a véleményét, hogy ki kell irtani minket. Ő és Saul összegyűjtötték és idehozták őket, hogy harcoljanak mellettük.

Cain érezte, hogy az ajkai szétnyílnak a meglepetéstől. – Ezt nem gondoltam volna!

– Ezt hallgasd meg! – folytatta Azazel. – Abel tudta, hogy a nő ide akar jönni, hogy kiirtson minket. Nem volt hajlandó szembeszállni az apjával, ezért nem tartott vele, de nem is jelentette a szándékát.

Cain megdörzsölte az állát. – Ez nem kis dolog Abeltől. Soha nem úgy ismertem őt, hogy megkockáztatta volna az apja nemtetszését.

Seth keményen bólintott. – Nem félt Adamtől, de attól annál inkább, hogy csalódást okoz neki. Ezt az új tudást szem előtt tartva úgy gondolom, ha Abel lehetőséget kapna rá, pontosan azt tenné, amit akarunk, és elhozná a csatát a földünkre.

– Egyetértek – mondta Cain. – De ha azt akarjuk elérni, hogy végre fellázadjon, és szembeszálljon Adam kívánságával, akkor nagyon fel kell pörgetnünk a játékunkat, mert az eddigi nem késztette Abelt arra, hogy pontosan ezt tegye. Az, hogy nyomogatom a gombjait, nem lesz elég. – De ekkor eszébe jutott egy gondolat, és teljesen Seth felé fordult. – Úgy gondolom, el kellene jönnöd velem a találkozóra.

Seth szeme kissé kitágult. – Nekem? Miért?

– Mint tudod, Abel beszélt rólad a legutóbbi két alkalommal, amikor a közvetítőn keresztül találkoztam vele. Még mindig kivételesen keserű, hogy az Ősiek oldalára álltál – sőt, odáig is elmentél, hogy eladtad a lelked az egyiknek. Mi több, még mindig kitart a hite amellett, hogy átmostam az agyadat, hogy ellene fordulj.

– Azt akarod, hogy felbosszantsam azzal, hogy megmutatom neki, mennyire téved – találgatott Seth.

Cain lehorgasztotta az állát. – Nem akar megölni téged. Változtassunk ezen.

Seth megvonta a vállát. – Benne vagyok. „Rossz zsarut” játszani, ahogy azt hívják, jó móka lehet.

Dantalion átnézett a válla fölött, amikor a többi Ősi is megjelent a látótérben. Visszaterelte a tekintetét Cainre.

– Azazel és én mindent elmagyarázunk a többieknek; te és Seth menjetek előre.

Így is tettek.

A közvetítő, Griff, nem tűnt túl lelkesnek az ötlettől, hogy Cain öccsének meglepetésszerű megjelenését az Aeonok elé tárja, de minden ellenvetését megtartotta magának.

Cain jelent meg először a pszichikus térben, ahol Abelt és Adamet ugyanúgy egymás mellett ülve találta, mint legutóbb. Mindkét férfi az önelégült felsőbbrendűség képmása volt. Egészen addig, amíg Seth is nem materializálódott Cain mellett.

Adam arcán döbbenet futott végig, és egész teste megmerevedett.

Abel álla leesett – a védelmével együtt. Fiús sebezhetőség vette át az uralmat a vonásain, ahogy Sethre meredt, a szeme fátyolos volt a bánattól.

Seth egyik Aeonról a másikra pillantott, arckifejezése zárkózottá vált.

Néhány pillanat múlva Abel megköszörülte a torkát, és gyorsan letörölt minden érzelmet az arcáról.

– Seth, régen volt már! – Majd tekintete Cainre siklott. – Kellett egy kis erkölcsi támogatás, nem igaz?

– Olyan gyakran emlegeted, hogy gondoltam, talán szeretnéd üdvözölni – mondta Cain, és egy másik széket „gondolt” a térbe. Ezután ő és Seth is leültek.

Adam fürkészve tanulmányozta Sethet, a szemében lévő ragadozó csillogás arról árulkodott, hogy gyenge pontot keres, amit manipulálhat. De Seth bátran állta ezeket a pillantásokat, világossá téve, hogy Adam csak az idejét vesztegeti.

– Annyira más, mint az az édes, érzékeny fiú, akit valaha ismertem – mondta Adam Sethnek. – Most valami szörnyű keménység van benned. Itt ülsz az apád és a bátyád előtt – két férfi, akiket oly régen nem láttál –, és mégsem mutatsz semmilyen érzelmet.

– Te magad sem áradsz az érzelmektől – mutatott rá Seth, unottsággal a hangjában.

Adam szeme sarkai összeszűkültek. – A mai napig nem értem, hogyan lehetek apja egy árulónak!

Seth szemöldöke összerándult. – Miért? Egy olyan balfaszt nemzettél, mint Abel.

Cain majdnem felnevetett.

Abel azonban élesen beszívta a levegőt. A szeme fellobbant Sethre nézve, de pillantása gyorsan Cainre szegeződött. – Olyan vagy, aminek nem is szabadna léteznie, mégis meggyőzted, hogy én vagyok a balfasz?

– Cainnek nem kellett meggyőznie semmiről – mondta Seth. – Nem vagy rejtély, Abel. Az a helyzet, hogy a lelked mélyén torz vagy. És ez a véredben van. – Seth jelentőségteljes pillantást villantott Adam felé.

Adam háta kiegyenesedett. – Ha csak azért jöttél ide, hogy sértegess minket, Seth, akkor egyszerűen csak...

– Egyszer imádtál engem – köpte Abel, Seth felé hajolva.

Seth szemöldöke összeszorult, bár továbbra is egy szórakozott mosoly kacérkodott a szája szélén. – „Imádtam” nem az a szó, amit használnék.

– Közel álltunk egymáshoz – erősködött Abel. – Felnéztél rám. Szerettél. Vagy mindezt már elfelejtetted? Kimosták az emlékezetedből?

– Nem, emlékszem – felelte Seth nyugodtan. – De más dolgokra is emlékszem a gyerekkoromból. Emlékszem, amikor úgy megütöttél, hogy eltörött az arccsontom, pusztán azért, mert azt javasoltam, hogy megkérhetnénk Caint, hogy játsszon velünk. Emlékszem, amikor leköpted és megpofoztad a nővérünket, mert nem volt hajlandó azt hazudni, hogy meg akarta erőszakolni. Emlékszem, hogy megölted a kutyámat, amikor rájöttél, hogy gyakran beszéltem Cainnel titokban. Sőt, arra is emlékszem, hogy részt vettél egy mészárlásban, és nevettél, miközben ártatlan gyerekeket öltél meg...

– Egyetlen fajtája sem ártatlan! – csattant fel Abel. – Meg kellett halniuk! Egyiküknek sem lett volna szabad életben maradnia. A világ jobb lenne nélkülük.

– Ezt gyakran mondod. De Isten nem értett egyet azzal, hogy a fajuk kiirtása valami szent küldetés, ugye? Nem. A tetteid visszafelé sültek el. Ilyen az elcseszett élet.

– Hagyd abba! – vakkantotta Adam. – Ez így nem produktív. Megbeszélést kell tartanunk!

– Mi történt azzal, hogy az Ősieknek harminc napjuk van, mielőtt választ követeltek tőlünk? – kérdezte Seth.

– Ez a luxus akkor tűnt el, amikor úgy döntöttél, hogy fogva tartod a saját anyádat, az unokaöcsédet és az unokahúgodat! – Adam Cainről Sethre nézett. – Feltételezem, hogy befejeztétek a játszadozást, és készek vagytok együttműködni.

Cain összeszorította az ajkát. – El sem tudom képzelni, miért feltételezel ilyesmit. Világosan kifejtettem az álláspontomat.

Adam fáradtan felsóhajtott. – A lehető legmesszebbre vitted a dolgot. Nincs többé helye a dacnak, hacsak nem akarod, hogy véghezvigyük a fenyegetésünket.

Seth szája mosolyra húzódott. – Még mindig nem érted? – kérdezte Adamtől. – Nem érdekel minket, ha összezsugorítod a börtönt. A ketrec az ketrec – a mérete nem számít. Bármit megtehetnél velünk, de mi túlélnénk, és pusztán azért maradnánk egységesek, hogy bosszantsunk téged.

– Azzal, hogy bebörtönöztél minket, a lehető legrosszabbat tetted velünk, amit csak tehettél – tette hozzá Cain. – Semmi olyannal nem fenyegethetsz meg minket, ami ebben a pillanatban zavarna minket.

Abel állkapcsa megfeszült. – Az zavarna titeket, ha elveszítenétek az életeteket.

Cain hagyta, hogy gúnyos mosolyra görbüljön az ajka. – De nem fogtok megölni minket – mondta, biztosítva, hogy önelégültnek hangozzon. – Most nem. Soha.

– Nem vagyok biztos benne, hogy miért hiszel ilyesmit – mondta Adam. – Elküldtük Lailah-t és Sault az Ördög Bölcsőjébe.

– Nem, nem tettétek – ellenkezett Cain. – Megvétóztátok a kérését, hogy támadást indítson ellenünk. A tudtotok és engedélyetek nélkül cselekedett. Saul segítőkészen elmesélte nekünk az egészet. Igen, most a mi őrizetünkben van. Rengeteg mindent bevallott, miközben kínjában sikoltozott.

Adam összeszorította a száját, közel állt ahhoz, hogy kitörjön a dühe.

Abel nagyon mozdulatlanul ült, a keze olyan erősen szorult ökölbe, hogy az ujjpercei elfehéredtek.

Seth felemelte a kezét. – Legyünk őszinték! Lehet, hogy nem tetszik nektek, hogy nem vagyunk hajlandóak átadni Eve-et, az ikreket vagy Wynter Dellavale-t, de nem fogtok tenni ellene semmit. Úgyhogy hagyjuk a szájhősködést és az értelmetlen fenyegetőzéseket – ezek ebben a pillanatban csak unalmasak.

Adam felső ajka megrándult. – Te pimasz kis szarházi!

– Pimasz, de nem gonosz – mondta Seth, és felemelte a mutatóujját.

Abel a fogát csikorgatta. – Ne légy olyan biztos benne...

– Abel – figyelmeztette Adam, és felemelte a kezét csendre intve. Aztán Cainre pillantott. – Ha a fenyegetéseink nem érdekelnek téged, miért nem mondtad ezt az elején?

Cain elmosolyodott. – Így sokkal szórakoztatóbb volt. Legalábbis nekem. Apró örömök, meg ilyenek. Különben is, úgysem hittél volna nekem. Azzal vádoltál volna, hogy blöffölök, annyira biztos voltál benne, hogy meghátrálok, amikor számít. Azt hiszem, most már rájöttél, hogy ez nem így van.

Adam őszintén úgy tűnt, közel áll ahhoz, hogy rávesse magát.

Nem foglalkozva ezzel, Cain ismét Abelre irányította a figyelmét. – Ó, és hallottam a pincédben tartott fogolyról, aki feltehetően hasonlít rám. Tényleg szükséged van valakire, akit megverhetsz, és akiről azt tudod képzelni, hogy én vagyok? Ez egyszerűen szomorú, Abel. Igazán szánalmas. Alig gondolok rád, nemhogy szükségem lenne arra, hogy kiadjam a mérgemet veled kapcsolatban.

A seggfej arca kipirult. – Baszódj meg!

Seth Cainre pillantott. – Úgy tűnik, veled kapcsolatban tényleg nagyon könnyen elpattan nála a cérna. Ahogy mondtad is, szánalmas.

Abel fintorogva nézett Sethre. – És baszódj meg te is, te szarházi!

– Bájos, Abel! Tényleg bájos. – Seth megdörzsölte a combját, és egy könnyed sóhajt adott ki. – Nos, azt hiszem, jól elbeszélgettünk. Valamikor újra meg kéne ismételnünk. Szinte már bánom, hogy nem csináltuk korábban. – Egy emberként álltak fel Cainnel együtt.

– Utolsó esély – mondta Adam. – Egyezzetek bele a kéréseinkbe!

Cain a szemöldökét összevonva kérdezte: – Vagy pontosan mit fogtok tenni? Ó, igen, így van... – Elmosolyodott. – Egyáltalán nem tesztek semmit.

 

 

20

 

 

Miután a közvetítőt kikísérték a szalonból, Seth Cainhez fordult. – Gondolod, hogy eleget tettünk ahhoz, hogy egészen Abel bőre alá bújjunk, és arra késztessük, hogy ne csak Adam, hanem a saját jobb belátása ellenére cselekedjen?

Cain összeszorította az ajkát. – Abel exponenciálisan dühös volt mindkettőnkre, még inkább rád. Elég dühös volt ahhoz, hogy valami rendkívül ostobaságot tegyen. De Adamnek talán sikerülhet megnyugtatnia, vagy legalábbis megakadályoznia, hogy az Abelen lévő póráza elpattanjon. Ezt majd az idő eldönti.

Seth összefonta a karját. – Egy dologban biztos vagyok. Mindketten bevették, hogy nem érdekel bennünket, ha kiigazítják a börtön méretét.

Cain bólintott. – És ez nagyon felbőszítette Adamet, mert összetörte azt a hitét, hogy van valamije, amivel sakkban tarthat minket.

– Vissza akar majd vágni, és valamilyen leckét adni nekünk – vagy talán még a világot is megszabadítja tőlünk végre –, így esetleg nem fog azzal bajlódni, hogy visszatartsa Abelt. Szereti, ha mások végzik el helyette a piszkos ügyeit.

– Jó érv. – Cain az ajtó felé fordult. – Tájékoztassuk a többieket!

Ahogy mindketten besétáltak a szomszédos szalonba, Lilith azonnal megszólalt a zongoraszékről. – Hogy ment?

– Elértük, amit reméltünk – mondta Seth. – Igazán felhergeltük Abelt. – Ő és Cain ezután elmesélték a két Aeonnal folytatott beszélgetésüket.

A kanapén Dantalion elégedett hümmögést adott ki.

– Jó ötlet volt, hogy mindketten találkoztatok velük. Nyilvánvalóan nem voltak erre felkészülve.

Seth bólintott. – Annyira meglepődtek, hogy könnyen észrevehető volt, hogy bármit is gyakoroltak be, hogy Cainnek mondjanak, ez teljesen kidobta az ablakon.

– És most vért akarnak – tette hozzá Cain. – Csak azt nem lehet biztosan megmondani, hogy eljönnek-e érte.

– Mégis, most óvatosan optimista vagyok – mondta Inanna a fotelből.

A kanapé karfáján üldögélve Azazel az állát dörzsölgette. – Meg kell mondanom, én is az vagyok – ha másért nem, hát azért, mert Abel nem jelentette Lailah-t, amikor az Adam akaratával ellentétes terveket szőtt. Ez már önmagában is kisebb lázadás volt Abel részéről. Ráadásul Saul világosan megmondta, hogy Abel mindannyiunkat holtan akar látni. Azt hiszem, eleget adtunk neki ahhoz, hogy végre cselekedni kezdjen.

– Remélem, igazad van – mondta Ishtar, és mereven leült a nővére mellé. – Jelenleg csak annyit tehetünk, hogy várunk, és meglátjuk, mi történik.

Dantalion Cainre nézett. – Ishtar elmondta, hogy mindent felfedtél a hitvesednek, és ő jól fogadta.

Meglepődve, hogy a női Ősi beszélt erről, Cain lehorgasztotta az állát. – Wynter jobban kezelte az igazságot, mint azt valaha is gondoltam volna. Amikor elmondtam neki, mi vagyok, azt mondta, hogy lehetne rosszabb is; hogy akár egy kerub is lehetnék.

Kuncogva Azazel Cainhez lépett, és könnyedén megpaskolta a hátát. – Egyet kell értenem vele.

– Azok után, ahogyan a szörnyetegedet kezelte – kezdte Seth –, volt egy olyan érzésem, hogy a többi hír sem fogja kibillenteni. Ő egy stabil személyiség.

– És biztos vagy benne, hogy megtartja a titkainkat, Cain? – kérdezte Inanna.

– Nagyon biztos – biztosította őt Cain.

Éppen ekkor Azazel egyik segédje kopogás nélkül besietett, és az Ősiek felé vette az irányt.

Seth Cainhez fordult. – Valakinek el kellene mondania Eve-nek és az ikreknek, hogy mi hangzott el az Abellel és Adammel való találkozásunkkor. Szívesen megteszem ezt. De eljössz te is velem? Eve gyakran érdeklődik utánad.

Cain felsóhajtott. – Muszáj...

– Bassza meg! – fakadt ki Azazel, mire a segédje összerezzent.

Cain a homlokát ráncolta. – Mi a baj?

Azazel ökölbe szorította a kezét. – Saul. Elment.

– Elment? – ismételte Cain, a szemöldökét összevonva. – Hogy a faszba tűnhetett el?

– Valaki kiengedte a cellájából – ez az egyetlen magyarázat. – Azazel visszairányította a tekintetét a segédjére. – Azt akarom, hogy megtalálják! Zárjátok le és őrizzétek a város kijáratát. Riadóztassatok. Mondd meg mindenkinek, hogy menjen be az otthonába!

A segéd bólintott, és kisietett a szalonból.

Inanna Azazelre nézett. – Mikor láttad utoljára Sault?

– Ma reggel, de korábban Lilith is eltöltött vele egy kis időt – válaszolta Azazel.

Lilith bólintott, megerősítve ezt. – Három órával ezelőtt még mindig a cellában volt.

Dantalion állkapcsa megfeszült, és így szólt: – Ha valaki kiszabadította, akkor hajlok arra az elméletre, hogy az a valaki a Seth erődjében tartózkodó egyik Aeon volt.

Cain is így volt ezzel. És a többiek arckifejezését figyelve érezte, hogy ők is osztják ezt a nézetet – még Seth is. Cain egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy ki más akarná kiszabadítani Sault. A város kijáratának lezárása jó ötlet volt, de az Aeon valószínűleg már megszökött.

Cain megfeszült, amikor eszébe jutott egy gondolat. Ha Saul még mindig odalent volt, akkor volt egy hely, ahová mindenképpen el kellett mennie; egy személy, akit meg akart találni. Wynter.

Anélkül, hogy egy szót is szólt volna a többieknek, Cain természetfeletti sebességgel rohant a várába a kastély emeleti tükrén keresztül. Aztán ugyanilyen gyorsan elhagyta az épületet, egyenesen Wynter háza felé véve az irányt. Hangosan megszólalt a hangosbemondó, amely arról tájékoztatta a lakókat, hogy a kijárat ideiglenesen zárva lesz, és az emberek zárkózzanak be az otthonaikba.

A nő nem volt a házikója mögötti fészerben, ahol általában dolgozni szokott, de Cain nem esett pánikba, mert hallotta a hangját kiszűrődni a nyitott konyhaablakon. Öklével dörömbölni kezdett a hátsó ajtón. A nő mogorva fintorral az arcán nyitotta ki, amely elolvadt, amikor meglátta a férfit.

Cain nagyot sóhajtott, ahogy végigfutott a tekintete a lányon. – Jól vagy.

– Miért ne lennék? – A nő félreállt, hogy a férfi beléphessen, majd becsukta mögötte az ajtót. – Mi ez a hangosbemondó?

Cain végigsiklott a tekintetével rajta és a szövetségén, majd elmagyarázta: – Saul elment. Vagy megszökött, vagy valaki kiszabadította.

Wynter ajkai szétnyíltak. Xavier kiköpött egy káromkodást. Anabel megmarkolta a pultot. Hattie és Delilah aggódó pillantást váltottak.

– Attól függően, hogy mennyi ideje szabadult ki Azazel börtönéből, mostanra már a felszínre juthatott, és megszökhetett a városból – folytatta Cain. – De az is lehet, hogy inkább úgy döntött, hogy elrejtőzik valahol a városban.

– Hogy azok, akiket meg akar ölni, elérhető közelségben legyenek – mondta Wynter.

– Igen – erősítette meg Cain, és a gyomra összeszorult. – A legvalószínűbb, hogy elmenekült. Itt nem tud a levegő természetes elemére támaszkodni, hogy mozogjon. De ő olyan személy, aki tudja, hogyan kell elrejtőzni. Szóval legyetek éberek. Egyelőre maradjatok bent.

A nő a homlokát ráncolta. – De segíthetnék megkeresni...

– Nem. Ha mindenki az otthonában van, és az utcák üresek, akkor a keresőcsapatok könnyebben kiszúrják. Tartsátok zárva az ablakokat és az ajtókat! Ne nyissátok ki senkinek, csak a keresőcsapatok tagjainak!

– Minden házat átkutatnak? – kérdezte Hattie.

A férfi bólintott.

– Te hol leszel? – kérdezte Wynter tőle.

– A többi Ősivel leszek, miközben azon dolgozunk, hogy kiderítsük, ki szabadította ki Sault. – Cain megszorította Wynter nyakát. – Vigyázz magadra!

– Te is légy óvatos! – parancsolta nagyon határozottan. – Saul ugyanúgy akarja a te halálodat is, mint az enyémet.

Cain egy gyors csókot nyomott a szájára.

– Óvatos leszek. – Kilépett a házikó bejárati ajtaján, és az udvarra vezető kapu előtt találta Maximot, aki már várt rá.

– Seth azt kívánta, hogy közöljem önnel, ő és a többi Ősi a várában fognak várni Önre, uram – tájékoztatta a segéd.

– Köszönöm, Maxim! Egyenesen odamegyek. – És remélhetőleg nem azt fedezi fel, hogy az egyik rokona árulta el mindannyiukat.

 

*

 

Amikor a bejárati ajtó becsukódott Cain mögött, Wynter csak állni tudott, teljesen elképedve. A többiek is ugyanolyan mozdulatlanok maradtak, és őt figyelték, hogy jeleket kapjanak, hogyan tovább.

Kábulatából felriadva, Wynter körözött a vállával. – Először is gyorsan, de alaposan át kell kutatnunk a házikót. Nem valószínű, hogy az a seggfej Aeon valahol odabent rejtőzik, de ne kockáztassunk! Xavier, Delilah, Anabel – nézzetek fel az emeletre, beleértve a padlást is! Hattie és én itt lent fogjuk átkutatni a szobákat. Ha van nyitott ablak, csukjátok be és zárjátok be.

Mindenki szétszéledt. Wynter szobáról szobára járkált, ellenőrizte a szekrényeket, benézett a nagy bútorok mögé, és még a kanapé alá is bekukucskált. Egyetlen sarkot sem hagyott ellenőrizetlenül, és ügyelt arra, hogy a bejárati és a hátsó ajtót is bezárja, ahogyan az ablakokat is.

– Biztosan nincs fent – jelentette Xavier, amikor mindannyian összegyűltek az előszobában.

– Az alsó szint is tiszta – jelentette Hattie.

– Kinéztem a padlásablakon, hogy megnézzem a hátsó udvart – kezdte Anabel –, de nem úgy tűnik, mintha bárki is lenne odakint.

– Újra meg kell próbálnunk megkeresni Sault – mondta Delilah. – Nem azt mondom, hogy menjünk és kapjuk el mi magunk azt a szemetet – akár tetszik, akár nem, egyedül nem tudjuk megcsinálni. Csak azt mondom, hogy aztán adhatnánk tippet annak, aki jön, hogy átkutassa a kunyhót, hátha találunk valami nyomot.

Wynter bólintott. – Tekintve, hogy minden esély megvan rá, hogy idejön értem, mágikus óvintézkedéseket is kell tennünk, és talán még csapdákat is kellene állítanunk.

– Összeütök néhány főzetet, ami segíthet – jelentette ki Anabel, és felsietett a lépcsőn.

Xavier megszorította Wynter vállát. – Ha idejön, kurvára azt fogja kívánni, bárcsak ne tette volna.

– Ámen erre – mondta Hattie. – Mit gondolunk, ki szabadította ki?

– A Sethtel élő három Aeon a nyilvánvaló gyanúsított. – Delilah összefonta a karját. – Egyikük önállóan is cselekedhetett. Vagy mindannyian benne lehettek.

Wynter az arca belsejébe harapott. – Egyetértenék, ha Saul csupán vissza akart volna juttatni Aeonba, hogy rendbe hozhassam a földet – az biztosan megfelelne nekik. De egyáltalán nem ez a szándéka. A halálomat akarja. Nem látom, hogy Eve, Rima vagy Noah milyen hasznot szerezne ebből.

– Ha azt gondolják, hogy nincs rá mód, hogy visszavigyenek Aeonba, hogy feloldd az átkot, akkor lehet, hogy inkább hajlandóak beérni egy kis bosszúval – töprengett Xavier.

Wynter lehajtotta a fejét, elismerve, hogy ez lehetséges.

– Vagy sikerült a fickót meggyőzniük, hogy inkább vigyen vissza téged Aeonba – vetette fel Hattie. – Valószínűleg szinte bármibe beleegyezett volna, csak szabadítsák ki.

– Határozottan. De nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy valaki más is lehetett. – Delilah csípőre tette a kezét. – Személy szerint nem lepődnék meg, ha azt hallanám, hogy Ishtarnak van valami köze hozzá.

Wynter érezte, ahogy összehúzódik a szemöldöke.

– Ishtar?

– Nem tudom, hogy pontosan mit mondott neked magáról Cain – pusztán azért, mert nem elégíted ki a kíváncsiságomat, mint a jó barátnő, akinek elvileg lenned kellene –, de lefogadom, hogy nem fog örülni, hogy megosztotta veled – fogalmazott óvatosan Delilah. – Ez azt jelenti, hogy szembe kell néznie azzal, hogy a pasi komolyan gondol téged. Ez majd szétzúzza azt a téveszméjét, hogy valahogy ki tud téged lökni a képből. Lehet, hogy más módot keres arra, hogy megszabaduljon tőled? Lehetséges. Tudnia kell, hogy Saul biztosan eljönne érted, ha kiszabadulna.

Xavier Delilah-ra mutatott, miközben Wynterhez beszélt: – Ezt érdemes megfontolni. Ishtar újra és újra bebizonyította, hogy ő egy bosszúálló ribanc.

– De nem én vagyok az egyetlen, akit Saul holtan akar látni – mondta Wynter. – Cainre is vadászik. A nő nem akarná, hogy vele bármi történjen.

– Talán bízik benne, hogy meg tudja védeni magát Saul ellen – vetette fel Hattie. – Vagy esetleg elég dühös Cainre, amiért téged választott helyette – amit biztosan árulásnak tekint –, hogy nem bánná, ha rögtön viszonozná az árulását. Elvégre egyszer már megtette. Már mondtam korábban, és újra elmondom: A megvetett nő veszélyes teremtmény.

Egy elmélet, aminek az öregasszony élő bizonyítéka volt, így valóban jó meglátást tett. Wynter nagyot sóhajtott. – Ishtar elég rosszindulatú ahhoz, hogy képes legyen rá, ezt elismerem. De azt gondolnám, hogy habozna megtenni, hiszen tudnia kell, hogy valaki ujjal mutogathat rá – különösen annak fényében, hogy, ahogy Hattie rámutatott, Ishtar nemrég egy egészen más módon árulta el Caint. Az Ősieknek nem lesz nehéz elhinniük, hogy újra megtenné, még akkor is, ha ez újabb büntetést jelentene.

Delilah felemelte a mutatóujját. – De hacsak nem tudják bizonyítani, hogy ő volt az – és ő elég fondorlatos ahhoz, hogy a bűntényt ne lehessen visszavezetni hozzá, még ha ez azt is jelenti, hogy valaki mással kell elvégeztetnie a tettet helyette –, nem fogják újra megbüntetni. Gyakorlatilag. Úgy értem, figyelembe véve Cain természetét, és azt, hogy mit érez irántad, lehetséges, hogy megbüntetné őt, ha esetleg ő volt az.

Igen, egy olyan apróság, mint az „észszerű kétség” nem sokat jelentene Cainnek egy ilyen helyzetben. Wynter kifújta a levegőt. – Hajlamosabb vagyok azt hinni, hogy ő volt az, mint azt, hogy az összes vagy valamelyik Aeon volt. De inkább azért, mert nem akarom, hogy Cain egyik rokona legyen az.

– Szörnyű lenne, ha valamelyikük vagy mindegyikük lenne – mondta Hattie. – Cain már elégszer megküzdött a családtagok árulásával. Abel és Adam egy kalap szart sem érnek.

Adam még biológiai értelemben sem volt igazán Cain családtagja, de ezt Wynter nem osztaná meg senkivel.

– Ha egy vagy több Aeon a felelős, mit gondolsz, mit fog Cain tenni velük? – kérdezte Delilah.

– Semmi fájdalommenteset, még akkor sem, ha a rokonai – válaszolta Wynter. – Szinte sajnálni tudnám őket. Nemcsak Cainnel kell majd szembenézniük, hanem a többi Ősivel is. Nem szeretném, ha mind a heten a nyakamon lennének, és felváltva kínoznának.

Xavier felvonta a szemöldökét. – És ha kiderül, hogy a tettes Ishtar volt?

– Cain ugyanúgy el fogja őt törölni, akár Ősitárs, akár nem – válaszolta Wynter. – Ebben nem kételkedem.

 

*

 

Seth segédjét követve a nagy kőfolyosókon a könyvtár felé, Cain a másik hat Ősit a terem előtt várakozva találta.

Seth köszönetet mondott a segédnek, majd udvariasan elbocsátotta.

Azazel Cainre nézett. – Gondolom, Wyntert mentél megnézni.

– Eszembe jutott, hogy Saul újabb merényletet kísérelhetett meg ellene – mondta Cain.

Seth elkapta az arckifejezését. – Mivel nem úgy tűnsz, mintha szándékodban állna elpusztítani a világot, úgy veszem, jól van.

– Saul nem jutott el hozzá – erősítette meg Cain. – Most már ő is tudja, hogy fokozott készültségben kell lennie.

Seth röviden és elégedetten bólintott. – Eve és az ikrek a könyvtárban vannak, de mindannyian egyetértettünk abban, hogy ki kell kérdeznünk az őreiket, mielőtt bemegyünk. Feltételezem, hogy ezzel nincs problémád.

– Egyáltalán semmi – mondta Cain.

– Személy szerint nem értem, hogyan lenne lehetséges, hogy a három Aeon közül bármelyik is elosonjon, hogy kiszabadítsa Sault. Nemcsak olyan őrök figyelik őket éjjel-nappal, akiket szem előtt vannak, hanem olyanok is, akik nincsenek. Feltételezem, hamarosan kiderül, hogy igazam van-e.

Seth nem egyszerre hívta magához mind a hat őrt az Aeonoktól. Egyenként kérette ki őket a könyvtárból. Cain és a többi Ősi szigorúan kikérdezték mindegyiket. Mindegyikük megesküdött, hogy az Aeonok egyetlen pillanatban sem mozdultak el a látóterükből, és Cain nem fedezett fel egyetlen hazugságot sem.

Miután az Ősiek magukban maradtak, Dantalion elkáromkodta magát. – Nem értem, ki más lehetett volna a felelős!

Lilith összeszorított ajkakkal Ishtarra nézett. Ahogy Cain is. Ahogy Azazel is. Aztán Seth. Aztán Dantalion. Inanna ehelyett lehunyta a szemét.

Ishtar szeme elkerekedett, ahogy visszarándult. – Ne nézz rám ezért!

– Korábban már elárultad egyikünket – mutatott rá Lilith. – Nem is olyan régen Cain háta mögött cselekedtél. Nem hibáztathatsz minket azért, amiért nem bízunk abban, hogy nem teszel ismét keresztbe egyikünknek.

– Ugyanúgy gyűlölöm az Aeonokat, mint bárki más itt – vágott vissza Ishtar. – Tényleg azt hiszitek, hogy kiszabadítanék egyet?

– Ha tudod, hogy ez a bizonyos Aeon megkeresné Wyntert, hogy azt tegye, amit mindig is akartál, és kivonja őt az egyenletből, talán – mondta Dantalion.

Haragtól lángoló szemekkel, Ishtar felemelte az állát.

– Saul az egyik börtönőrünk. Szükségünk van a halálára Abelével és Adamével együtt, hogy a ketrecünk széttörjön. Mindennél jobban szeretnék kiszabadulni a börtönéből. Ez az elsődleges célom. Saul szabadon engedésével ennek éppen az ellenkezőjét érnénk el.

Cainnek nem voltak illúziói Ishtarral kapcsolatban, így tudta, hogy teljes mértékben képes lenne mást felhasználni arra, hogy kárt tegyen Wynterben, még akkor is, ha ez egy fogoly szabadon engedését jelentené. Mégis nehezen tudta elhinni, hogy a nő elengedte Sault. Ishtar kicsinyes és bosszúálló volt, de a szabadsága valóban többet számított neki, mint bármilyen sérelem megbosszulása. Ez utóbbit inkább akkorra tette volna asztalra, amikor végre kiszabadult a börtönükből.

– Talán valaki nem fizikailag szabadította ki Sault – mondta Inanna. – Esetleg távolról történt. Talán egy varázslat vagy más természetfeletti eszköz segítségével.

– Nem értem, hogyan – mondta Seth. – Az őrök azt állították, hogy Eve és Noah sakkoztak, míg Rima elaludt egy könyvet olvasva abban az idősávban, amikor Sault kiszabadították.

– Vagy Rima máshová asztrálprojekciózott – mondta Inanna.

– Talán senki sem segített neki – vetette fel Ishtar. – Találhatott módot arra, hogy segítség nélkül is elmeneküljön.

Lilith megrázta a fejét. – Nemcsak a cellája, hanem a bilincseinek kulcsai is egy kampón lógtak, messze elérhetetlenül. Mindenesetre nem volt olyan állapotban, hogy kiszabadítsa magát. – Szünetet tartott. – Az Aeonok kikérdezése talán megadhatja a keresett válaszokat. Az elméletek gyártása aligha vezet bárhova is.

– Akkor lássunk hozzá! – Seth lépett az élre, miközben mindannyian a könyvtárba vonultak.

Az Aeonok felnéztek. Megdermedtek. Nyugtalan pillantásokat váltottak.

Az aggodalomtól elsötétült arccal, Eve felállt. – Mi történt?

– Két dolog – mondta neki Cain. – Seth és én egy közvetítőn keresztül beszéltünk Adammel és Abellel. Világossá tettük, hogy nem fogunk behódolni a követeléseiknek. Nem tudjuk, mit fognak legközelebb tenni, és azt sem, hogy mikor, de felkészülünk rá. – Cain elhúzta a száját. – Továbbá... Saul eltűnt.

Eve ajkai meglepetten szétnyíltak. – Eltűnt?

– Igen – mondta Seth. – Valaki kiszabadította.

Rima végignézett minden Ősi arcán, és kihúzta magát a kanapén. – Szerinted közülünk tette valaki.

Senki sem tagadta.

Rima elkáromkodta magát. – Hogy tehettük volna? Nem mozdultunk ki a várból. Csak kérdezd meg az árnyékainkat. Mindenhová követnek minket – tette hozzá harapósan.

– Már kikérdeztük őket – mondta Seth. – Megerősítették, hogy egyikőtök sem hagyta el a vár területét.

Rima a homlokát ráncolva legyintett egyet. – Akkor miért gyanúsítotok minket?

Inanna volt az, aki válaszolt: – Az ilyen dolgokat távolról is meg lehet csinálni.

Eve légzése felgyorsult. – Nem mi voltunk!

– Még annak sincs értelme, hogy mi tettük volna – mondta Noah, ideges remegéssel a hangjában.

Dantalion összeszorította az ajkát. – Akkor van, ha szeretted Sault, vagy ha sajnáltad őt. De én inkább arra hajlok, hogy egyikőtök vagy többőtök azért van itt, hogy ellenünk dolgozzon. Ez persze ostobaság lenne. De az emberek folyton hülyeségeket csinálnak.

– Inkább ránk akarod kenni, mert nem akarod elismerni, hogy egyikőtök elárult titeket – vádolta Rima. – Ez hülyeség!

– Rima! – szólt rá Eve figyelmeztetően.

A fiatalabb Aeon nő a nagyanyja felé pördült. – Mi az, ezt most tűrnöm kellene? Meg kellene őriznem a hidegvéremet, amikor olyasmiért próbálnak minket hibáztatni, amit nem mi tettünk? – A tekintete Sethre siklott. – Ennyit arról, hogy mindannyian valamiféle kapcsolatot építünk. Nézd, milyen gyorsan ellenünk fordultál!

– Az, hogy kikérdezlek, nem jelenti azt, hogy ellened fordultam – mondta neki Seth. – Ugyanígy meggyanúsítottál volna, ha fordított a helyzet.

– Nem, nem tettem volna – állította a lány. – Próbálok jobban bízni az emberekben, különösen a családomban. – Rima egy pillantást vetett Cainre. – Belehalnál, ha bíznál bennünk?

– Ha a halálomat akarjátok, akkor igen, szó szerint belehalnék, ha bíznék bennetek – mutatott rá Cain.

Noah megdörzsölte az arcát. – Mind a heteteket elárult a fajtánk, így megértem, miért vársz még több árulást az oldalunkról. De nem mi szabadítottuk ki Sault. Egyikünk sem tett volna ilyet.

Ishtar felvonta a szemöldökét. – Nem? Biztosan azt akarnád, hogy a boszorkány feloldja az átkot, amit Aeonra tett. Talán azt remélted, hogy visszaviszi őt oda.

Rima felhorkant. – Saul már bebizonyította, hogy semmi mást nem akar, csak eltaposni őt, mint egy bogarat. Semmit sem nyernénk azzal, ha kiszabadítanánk.

– Kivéve a Wynter elleni bosszút – mondta Inanna. – És talán még Cain ellen is bosszút akarsz állni, amiért egyszer felnyársalta az apádat egy karddal, majd otthagyta meghalni. Csak a gyógyítók gyors intézkedései hozták vissza Abelt a halál széléről.

Noah felsóhajtott. – Ugye, semmit sem tudunk mondani, amivel meggyőzhetnénk arról, hogy nem volt közünk hozzá?

– Egyikünk sem szabadította ki Sault – jelentette ki Eve, végigsöpörve a tekintetével minden Ősin. – Erre megesküszöm nektek

– Bárcsak elég lenne a szavad, tényleg – mondta neki Dantalion. – De ahogy az unokád rámutatott, túl sokszor árult el minket a fajtád.

– Ha elkapjátok Sault, el fogja mondani, mi történt – mondta Eve. – Meg fogja erősíteni az állításainkat, hogy nekünk semmi közünk ehhez.

– A te érdekedben remélem– kezdte Inanna –, hogy ez igaz.

 

*

 

A szobájában később aznap este Cain elmesélte hitvesének a beszélgetést, miközben szárítkoztak a zuhanyozás után. A nő nem szólt közbe. Csendben maradt, szemei éberek voltak, ahogy minden szót magába szívott.

– Te hiszel nekik? – kérdezte Wynter, miután Cain befejezte a tájékoztatását.

A férfi felsóhajtott. – Nem hiszek nekik. De azt sem érzem, hogy bízhatok abban, hogy igazat mondanak. És nem vagyok hajlandó kockáztatni, amikor a tévedés hihetetlenül szörnyű következményekkel járna.

– Igen, én sem venném készpénznek a szavaikat. Nem sértésnek szánom – még csak nem is ismerem őket. Csak úgy értem, hogy ez most nem az a pillanat, amikor vakon bízhatsz bennük. – Wynter belebújt Cain egyik ingébe, majd elhúzta a száját. – Csak egyetlen okból esik nehezemre elhinni, hogy ők állnának Saul szökése mögött.

Cain odalépett hozzá, majd segített neki begombolni az inget. – Mi az?

– Számukra ez nem pusztán monumentális ostobaság lenne, hanem olyan következményekkel járna, amelyek sötét, örökké tartó, kíméletlen szenvedést jelentenének. Ahogy Eve rámutatott, a fickó majd el tudja mondani, hogy ki szabadította ki, amikor újra elfogják. Ő, Rima és Noah jogot adtak a lelkükhöz Dantalionnak, és tudják, mi történik az említett lelkekkel, ha kiérdemlik a haragját.

Az Ősi a pokol legmélyebb bugyrába dobná őket.