21.-22. Fejezet

 

21

 

 

Megbillentve az állát az emberek felé, akik mellett elhaladt, Cain a várudvaron keresztül a kopár kőfalakon nyíló boltíves nyílás felé lépkedett. Három nap. Három napja nem történt semmi. Az Aeonok nem jelentek meg, bár a tétlenségük miatt senki sem kételkedett abban, hogy néhányan végül nem jönnek el az Ördög Bölcsőjébe.

Ezenfelül, Sault sem találták. Az egész várost átkutatták – minden házat, minden tornyot, minden más épületet, nem is beszélve a terület minden pontjáról, beleértve az erdőt és az arénát is. Semmi sem utalt arra, hogy az Aeon a földalatti városban tartózkodna.

A felszínen lévő várost ugyanilyen szigorúan kutatták át, de ott sem találták sehol a nyomát. Valószínűnek tűnt, hogy elmenekült az Ördög Bölcsőjéből, de senki sem volt hajlandó megnyugodni ebben a feltételezésben – ezért nem vonta vissza Cain a Wynter házikóhoz állított őröket. Emellett rendszeresen, naponta legalább kétszer meglátogatta, hogy ellenőrizze őt, ahogy most is szándékában állt megtenni.

– Uram! – kiáltotta egy női hang.

Cain odanézve Demetriát látta feléje sietni, keze hosszú, bohém ruhájának oldalát gyűrögette.

Megállt előtte, és így szólt: – Reméltem, hogy válthatnék Önnel néhány szót, ha van egy perce. Fontos lenne – hangsúlyozta, összevonva a szemöldökét.

– Rendben! – Cain az állával az istálló és a pajta közötti üres, sikátorszerű tér felé intett. Mindketten arrafelé indultak.

A nő ragyogó szemmel fordult Cain felé. – Volt egy látomásom Nemezisen keresztül!

– Egy látomás?

– Igen. – Demetria elmosolyodott, és egy megkönnyebbült sóhaj csúszott ki belőle. – Talán Kali annyira beleunt a szüntelenül Hozzá intézett kéréseimbe, hogy megkönyörült rajtam. Vagy talán csak azt akarja, hogy ez az üzenet eljusson Önhöz és a többi Ősihez. Akárhogy is van, Nemezis és a köztem lévő frekvencia többé nincs blokkolva.

– Mit láttál?

Az orákulum mosolya elhalványult, ahogy a szemének fényes csillogása is. – Saul találkozott Abellel és egy nagy sereggel valahol a Kietlen pusztaságban.

Izgalom feszítette meg Cain izmait. – Hol?

A nő megvonta a vállát, az arckifejezése bocsánatkérő volt. – Nem ismerem eléggé a vidéket ahhoz, hogy pontos legyek, sajnálom! Csak olyan hatalmas.

– Meg tudnád mondani, melyik irányból jöttek?

Demetria az ajkába harapva megrázta a fejét. – Sajnálom, uram, fogalmam sincs.

Bosszúság kavargott Cain vérében. – Miről beszéltek?

– Nem hallottam semmit, csak láttam. Próbáltam szájról olvasni, de csak néhány szót és mondatot sikerült értelmeznem.

– És mik voltak azok?

– Saul többször is kimondta a nővére nevét. Azt mondta Abelnek: „Te küldted őt a halálba”. Vagy valami ilyesmi. Abel mintha védekezett volna. Egyszer azt mondta: „Nem számítottam arra, hogy meghal”. Vitatkoztak, majd Abel a „segítség” és a „puccs” szavakat mondta. Azt hiszem, talán Abel a segítségét akarta a város lerohanásában. Ekkor abbahagyták a vitát, és Saul azt mondta: „Hallgatlak”. Ekkor szakadt meg a látomás.

Cain kényszerítette magát, hogy ellazuljanak a hátsó fogai. – Mekkora volt a sereg?

– Legalább kétszáz katona.

Nem kis haderő tehát. – Van valami elképzelésed arról, hogy mikorra számíthatunk a megérkezésükre?

A nő beszívta az ajkát, és ismét szomorúan megrázta a fejét. – Semmi érzés vagy tudás nem kísérte a látomást.

A kurva életbe! Nem igazán látta értelmét annak, hogy Nemesis látomást küldött neki, ha nem volt semmi konkrétum, ami valóban segítene. – Írd le a látomásban szereplő területet, amennyire csak tudod!

A nő nagyon alaposan lehadart egy leírást, ami azonnal javított Cain hangulatán. Az Ördög Bölcsőjében ragadva Cain még sosem fedezte fel a Kietlen pusztaságot. Viszont sokszor tanulmányozta már a tájat a szentélyében lévő forrás segítségével – a tükröződés lehetővé tette számára, hogy sokat lásson a Föld nagy részéből és az azon túli világból. Így elég jó elképzelése volt arról, hogy Saul és a többi Aeon hol fognak találkozni.

Befejezve, a nő megvonta a vállát. – Többet tényleg nem tudok mondani Önnek!

– Köszönöm, Demetria! Szólj, ha további látomásaid lesznek!

A nő lehajtotta a fejét. – Természetesen!

Mindketten kisétáltak a „sikátorból”, utána pedig szétváltak. A jós a várfal boltíves nyílásához igyekezett, ahogy ő maga is ezt tervezte. De most vissza kellett mennie a várba.

Miközben átvágott a bástyán, elégedettség, aggodalom és harckészültség érzése küzdött benne az elsőségért. Abel hamarosan megérkezik, Cain hamarosan leszámolhat vele, és az Ősiek egésze akkor egy újabb lépéssel kerülhet közelebb a szabadsághoz. A probléma azonban az volt, hogy Saul egészen biztosan továbbítana egy nagyon alapvető részletet Abelnek – elmondaná neki, hogy Wynter Cain hitvese. Abel ekkor még elszántabban próbálná megszerezni a lányt. El lenne ragadtatva attól a lehetőségtől, hogy éveken át tartó, szörnyű kínzásoknak vethetné alá Cain hitvesét.

Ami kurvára nem fog megtörténni.

Nem. Cain gondoskodna róla, hogy ez soha ne történjen meg. Ő és az Ördög Bölcsőjének többi tagja készen állna Abelre és a seregére.

Még ebben a pillanatban is emberek járőröztek a Kietlen pusztaságban, keresve minden jelet arra, hogy közelednek az Aeonok. Azonban nem lenne bölcs dolog azt mondani nekik, hogy kizárólag a Demetria által leírt területre koncentráljanak. Cain soha nem hagyatkozna teljes mértékben egy prekognitív látomásra az útmutatásban. A jövő nem volt rögzítve. Bármikor történhettek váratlan dolgok, amelyek dominóhatást idéztek elő – megváltoztatva az emberek döntéseit, tetteit és útját –, ami aztán használhatatlanná tehette az ilyen látomást.

Mégis, tájékoztatnia kellett a többi Ősit a nő állításairól. Mivel ezt nem kellett személyesen megtennie, felkereste Maximot, és azt mondta: – Van egy feladatom számodra!

 

*

 

– El is felejtettem, mennyire szeretem ezeket – mondta Xavier, mielőtt beleharapott a sajtos grillszendvicsébe. – Gyakrabban kellene ilyet ebédelnünk.

Wynter bólintott, félretolta az üres tányérját, majd ivott egy kortyot a vizéből. Átmenetileg bezárták a „boltjukat”, hogy megebédeljenek. Hattie-n kívül mindenki az ebédlőasztal körül gyűlt össze. Ő kiült kint olvasni, most, hogy befejezte a levesét.

Hangos, mély morgás szűrődött be a nyitott ablakon.

A szemét forgatva Delilah összedörzsölte a kezét, hogy leverje a morzsákat, most, hogy végzett az ebéddel. – Úgy tűnik, a vérfarkasok megint pózolnak.

Mindkét falka magára vállalta, hogy ügyelnek Saulra, mivel a védelmük alatt állónak tekintették a szövetséget. A probléma az volt, hogy a két falka még mindig nem jött ki túl jól egymással, ezért gyakran megtörtént, hogy egymásra vicsorogtak vagy morogtak.

Eleinte ez idegesítette az őröket, akik Cain parancsára a hátsó udvarban állomásoztak, de hamar megszokták a vérfarkasok bohóckodását.

Elég furcsa volt, hogy ilyen szigorú biztonsági intézkedések vannak érvényben, de Wynter nem szándékozott panaszkodni. Legalábbis akkor nem, ha ennyi látható őr elrettentőleg hat Saulra.

Kezdetben – attól tartva, hogy a férfi egy éjszaka megpróbál betörni a házikóba, és nem akarta, hogy a szövetségének egyedül kelljen vele szembenéznie –, úgy tervezte, hogy itt tölti az éjszakáit, amíg a fickót el nem kapják. De Cain rámutatott, hogy Saulnak semmi oka nincs ilyesmire, tekintve, hogy köztudott, hogy a lány az ő várában alszik.

A szövetsége egyetértett vele abban, hogy nem kellene változtatnia az alvási szokásain, arra hivatkozva, hogy ha az a két ember, akinek a halálát Saul nagyon akarta, egy olyan épületben kezd el aludni, amelynek kevesebb védelme van, mint Cain várának, akkor megkönnyítené a számára, hogy eljusson hozzájuk. Ez ráadásul arra is szolgálna, hogy Sault a házikóhoz csábítsa, ami a legutolsó dolog, amit Wynter akart.

Valójában a fő aggodalma az volt, hogy a fickó esetleg valaki mást használ fel arra, hogy megtámadja őt, ahogy a piacon tette. Ezért a szövetsége védő talizmánokat adott az őröknek. Mégis, ez azt jelentette, hogy Wynternek úgy kellett kezelnie bárki mást, mint lehetséges támadót; éberen figyelnie kellett őket, és készen állni arra, hogy megtámadják. Fárasztó volt.

Anabel oldalra döntötte a fejét. – Mi van a templomi harangokkal? – Kihúzta magát a székében, a szemei tágra nyíltak. – A francba, azt hiszed, hogy ezek valamiféle riasztást jelentenek? Ó, Istenem, biztos itt vannak az Aeonok!

Delilah felsóhajtott, a szemhéja megrándult. – Már megint hallasz dolgokat, bájitaltan-baba! És errefelé nincs templom.

Anabel pislogott. – Ó, igen, ezt elfelejtettem. – Visszatért a leveséhez.

– Tudod, azt hittem, az Aeonok mostanra már támadtak volna – mondta Xavier, mielőtt egy újabb falatot harapott a szendvicséből. – Igazából azt is gondoltam, hogy Saul mostanra már lépett volna.

– Úgy hallottam, elég rossz állapotban volt az Azazel börtönében töltött idő után. – Anabel ivott egy kortyot az üdítőjéből. – Szüksége lenne néhány napra, hogy meggyógyuljon és pihenjen, nem igaz? Talán ezért húzta meg magát.

Wynter nagyot sóhajtott, és visszatette a poharát az asztalra. – Talán. Bárcsak már megtámadna, hogy kiiktathassuk a forgalomból, és végezzünk vele!

– Én személy szerint sokkal jobban örülnék, ha Caint támadná meg, hiszen annak a fickónak nagyobb esélye van megölni Sault, mint neked – mondta Delilah. – Azt is gondolom... – Az orrát ráncolta, amikor szúrós szag szivárgott be a nyitott ablakon keresztül. Magában morgolódva, talpra emelkedett a helyéről, és az ablakhoz viharzott. – Hattie, megígérted, hogy nem szívod tovább azt a szart!

– Hogyan máshogy lazíthatna egy öregasszony? – kérdezte Hattie odakintről.

– Egy csomó olyan módot tudok elképzelni, amihez nem kell füvet szívni – mondta Delilah.

– Jót tesz a léleknek – állította Hattie.

– A tüdőnek viszont rosszat tesz!

– Az én tüdőmnek semmi baja, köszönöm szépen... a fenébe is, most hamu van a könyvemen!

Delilah felszisszent. – Megérdemled! – Becsukta az ablakot, és a mosogató alatti szekrényből előkapta a légfrissítő dobozát, miközben az orra alatt motyogott valamit.

Wynter felvonta a szemöldökét. – Ugye tudod, hogy csak azért ül odakint, hogy az őröket bámulhassa?

– Ó, tudom! – Delilah szétfújta a légfrissítőt, levendulaillattal megtöltve a szobát. – De ők nem! Nagyon bedőltek a gyámoltalan, törékeny vénasszony szerepének. És imádják őt, mert mindig potya péksüteményekkel kínálja őket. Nem veszik észre, hogy azoknak a termékeknek valójában ára van – folyamatosan tárgyiasítják őket.

– George csak azt hiszi, hogy kedves velük – mondta Anabel, és az üres tálba dobta a kanalát. – Fogalma sincs róla, hogy a nője perverz.

Delilah felhorkant, és újra leült a helyére az asztalnál. – Ó, szerintem van némi fogalma, tekintve a perverz dolgokat, amiket művelnek. Imádom, hogy ennyire nem szégyellik.

– Ennek így kellene lennie. – Xavier megette a szendvicsének utolsó darabját. – Bár ez nem mindig működik így. A bátyám meg van győződve arról, hogy aki BDSM-ben utazik, annak biztosan traumatikus gyerekkora volt, és terápiára szorul. Kíméletlen szarságokat mondott nekem, amikor az exem elmondta neki, hogy paskolót használtam a seggén, mintha ez olyan nagy dolog lenne.

– Neked nincs is bátyád – mondta Wynter. – Egy kishúgod van – és ennyi.

Xavier savanyú pillantást vetett rá, és lenyalt egy morzsát az ajkáról. – Utálom, hogy milyen jó a memóriád!

Összeszorított szájjal Delilah felemelte a kezét. – Miért mondod, ha nem igaz? Komolyan?

– Talán az értetlenséged balzsam a lelkemnek – válaszolta a férfi.

Delilah elkeseredett hangot adott ki a torka mélyéről.

Anabel összerezzent, és megvonta a vállát. – Jézusom, ki fütyül?

– Senki – mondta Wynter. – Dolgokat hallasz! Már megint. – Felemelte a karját a levegőbe, hogy hosszú, erőtlen nyújtózkodást végezzen.

Delilah pillantása Wynter csuklójára esett. – Tekintettel a kígyóra azon a pecséten, Cain kígyók iránti vonzalmára és azokra a hüllőszerű szemekre, ami a lényének van, azt mondanám, hogy biztosan egy kígyó. Gondolod, hogy a szörnyednek lenne esélye ellene?

Wynter a homlokát ráncolva leeresztette a karját. – Még csak nem is gondoltam rá. Köszönöm, hogy a fejembe ültetted ezt a szörnyű ötletet! – A gondolat, hogy a két szörny egymás ellen fordul... nem, Wynter nem akart ezen gondolkodni.

– Szóval a tiéd nem olyan birtokló az övé felé, vagy ilyesmi? – kérdezte Anabel.

Wynter megrázta a fejét. – Nem tekinti őt vagy a lényét fenyegetésnek rám nézve, ami valószínűleg a legjobb, amit kaphatok.

– Az ő szörnye biztos, hogy kedvel téged – mondta Xavier. – Az orrát a tiédhez dörgölte, és a nyakadhoz simult. Aminek aranyosnak kellett volna tűnnie, de az a lény túl sok fenyegetést áraszt ahhoz, hogy valaha is „aranyosnak” tűnjön.

Wynter akkor azt hitte, hogy a lény csak teszteli őt, de... – Cain azt mondta, hogy meg akar tartani.

– Szóval törődik veled? – kérdezte Anabel.

– Nem tudom, hogy mennék-e ilyen messzire. – Wynter nem igazán tudott sokat spekulálni hangosan anélkül, hogy ne fedne fel olyan részleteket, amelyeket Cain bizalmasan megosztott vele. Volt azonban valami, amiről nem kérte, hogy hallgasson. És itt volt az ideje, hogy elmondja. – Figyeljetek, van valami, amiről beszélnem kell veletek! Haboztam, mert nem voltam biztos benne, hogy mit tegyek, és aggódtam, hogy mindannyian rossz néven veszitek, hogy fontolgatom.

– Oké – mondta Xavier, kiegyenesedve a helyén, csupa kíváncsiság. – Mi a helyzet?

Wynter az arca belsejébe harapott.

– Ugyan már, bármit elmondhatsz nekünk, ezt te is tudod! – mondta Delilah.

Wynter kifújta a levegőt, és fészkelődni kezdett a helyén. – Cain azt akarja, hogy lemondjak a halandóságomról, hogy ne csak normális életet éljek.

A szövetsége tagjai látszólag rezzenéstelenül bámultak vissza rá. Nem voltak felzihálások, bámulások, nyugtalan pillantások.

– Nem mondhatnám, hogy meglepett – mondta Xavier.

Delilah bólintott. – Igen, nem tűnt észszerűtlennek, hogy valahogyan maga mellett akar tartani téged, Wyn.

– Hogyan tenne halhatatlanná? – kérdezte Anabel.

Ez volt a nagy kérdés, nem igaz? – Csak akkor tud valakinek örök életet adni, ha az illető megfizeti az árát. Át kellene adnom neki a lelkem teljes jogát.

Anabel ajka szétnyílt. – Hűha!

Wynter felnevetett. – Igen. Hűha. Nagyon szeretné, ha beleegyeznék, mert a lelkemet semmi sem köti ehhez a birodalomhoz – legalábbis úgy tűnik.

– Ő akar az a kötelék lenni – érvelt Delilah.

Wynter lehorgasztotta az állát. – Lényegében igen.

– Mit fogsz tenni? – kérdezte Xavier.

Megvonva a vállát, Wynter tanácstalanul nézett rá.

– Nem tudom.

Könyökével az asztalra támaszkodva Anabel előrehajolt. – Mi történne a lelkeddel, ha tényleg meghalnál, amikor teljesen az övé lesz?

– Cain azt mondta, hogy ha meghalok, felszabadítja, hogy újjászülethessen – mondta Wynter.

– Ó! – Anabel lazán megvonta a vállát. – Nos, akkor nincs probléma!

Wynter pislogott. – Nincs probléma?

– Nagy árat fizetnél, ha beleegyeznél, de a következmények nem lennének rosszak – mondta Anabel. – Képes lenne ebben a birodalomban tartani téged, halhatatlanná és ezáltal erősebbé tenne, és semmiképpen sem gyengítene meg az egész dolog. Ráadásul, ha valóban az övé lenne a lelked, amikor meghalsz, semmi más nem történne vele, mintha nem lenne az övé. Újjászületnél.

Wynter hosszú másodpercekig csak bámult rá.

– Tényleg azt hittem, mindent megteszel majd, hogy lebeszélj róla.

Anabel összevonta a szemöldökét. – Miért?

– Mindenhol a halál kilátását látod.

– Igen, és sokkal nagyobb biztonságban lennél a haláltól, ha halhatatlan lennél. Személy szerint én megragadnám a lehetőséget! – Anabel szeme felcsillant az érdeklődéstől. – Gondolod, hogy beleegyezne abba, hogy engem is halhatatlanná tegyen? Én nagyon is benne lennék!

– Tényleg?

– A pokolba is, igen! Belefáradtam a rövid életekbe. Ez őrjítő.

– Igazából én sem bánnám, ha félredobhatnám a halandóságomat – mondta Xavier, és megidézte a tarotkártyáit.

Wynter érezte, ahogy összehúzódik a szemöldöke.

– Nem bánnád?

– Nem – válaszolta a férfi, szórakozottan kevergetve a kártyákat. – A vámpírizmus útjára lépnék, ha ez nem jelentené azt, hogy elveszíteném a mágia használatának képességét. Ha az Ősiek halhatatlanná tehetnek, nos, akkor legalább a feltételeikre kíváncsi lennék.

– Ezt komolyan mondod? – kérdezte Wynter tőle. – Nem csak hazudsz, nos, a hazugság kedvéért?

– Nem, teljesen komolyan mondom! – Xavier felvonta a szemöldökét Delilah felé. – És veled mi a helyzet? Te választanád a halhatatlanságot, ha tehetnéd?

A latin nő egy pillanatig elgondolkodott. – Persze, miért ne?

– Persze, miért ne? – visszhangozta Wynter.

Delilah magára mutatott. – Örökre megdermednék ebben a gyönyörű, ránctalan formában. Gyorsabban gyógyulnék, megnövekedett erőm és sebességem lenne, és csak az ölhetne meg, aki elég erős ahhoz, hogy legyőzzön. Nem látok itt semmi negatívumot.

Wynter döbbenten nézett egyik emberről a másikra. – Én nem... Ti csak... Tényleg? Tényleg halhatatlanságot akartok?

Anabel felsóhajtott. – Bonyolultabbá teszed a dolgot a kelleténél, de azt hiszem, értem, miért. Sok döntésedet befolyásolja Kali, nagyon erősen hat rád, és emiatt időnként komoly korlátok közé szorítva érzed magad. Mintha nem lehetnél a saját magad ura. Cain még mélyebb kontrollt kér feletted, és ez némileg nyugtalanít téged, még akkor is, ha bízol benne. Igazam van?

Sóhajtva, Wynter röviden bólintott. – Igen.

– Oké, szűrjük át a fejedben lévő baromságokat azzal, hogy összefoglaljuk a helyzetet – mondta Anabel. – Két választásod van. Halandó maradsz, megöregszel, megtartod a lelked részleges jogait, de végül elveszíted Caint, aki aztán később talál valaki mást.

Wynter mellkasa fájdalmasan összeszorult ennek puszta gondolatára.

– Vagy választhatod, hogy örökké élsz, élvezheted a halhatatlanság előnyeit, és a végtelenségig a hitvese maradsz. – Anabel oldalra billentette a fejét. – Melyiket választanád inkább?

Magától értetődőnek kellene lennie, de úgy látszik, nem volt az. – Nyilvánvalóan az utóbbit, de...

– Tényleg fontosabb neked a lelked tulajdonjoga, mint ő?

– Nem.

– Akkor tudod, mit kell tenned!

Tényleg ilyen egyszerű volt, nem igaz? Wynter vagy végleg Cainnel akart maradni, vagy nem. Az ár magas volt, de...

Ekkor nyikorogó zsanérokkal kinyílt a hátsó ajtó.

Egy könyvvel a kezében Hattie ügyetlenül becsoszogott a házba, és egy önironikus mosolyt villantott valakire odakint. – Ó, meg kell olajozni ezeket az öreg csontjaimat. – Amint belépett a konyhába és becsukódott mögötte az ajtó, rendesen az asztalhoz sétált, és leült.

Delilah a fejét ingatta a nő felé, és mosolyra húzódott a szája. – Ördögi vagy!

Hattie elmosolyodott. – Ó, köszönöm, drágám! Ezt mindig jól esik hallani.

Xavier oldalra döntötte a fejét, ahogy Hattie-re bámult. – Gondolom, nem mondanál le a halandóságodról, ugye?

– A halandóságomról? – ismételte meg Hattie.

– Cain halhatatlanná akarja tenni Wyntert – kezdte Xavier –, de cserébe át kellene adnia neki a lelke teljes tulajdonjogát.

Hattie felvonta a vállát. – És?

Wynter összevonta a szemöldökét. – Szóval ez egy magas ár.

– A legjobb dolgok az életben általában áldozatokat követelnek – mondta Hattie.

Xavier bólintott. – Pontosan. Én, Del és Anabel azt mondtuk, hogy mi sem bánnánk, ha ugyanezt az alkut kötnénk Cainnel.

Hattie az asztalra tette a könyvét. – Én benne lennék.

– Örökre „öreg és törékeny” lennél – mutatott rá Delilah.

Hattie halkan felnevetett. – Kedvesem, én biztosan a pokolra jutok. Ha valahogy el tudom halasztani ezt az utat, akkor benne vagyok.

Wynter egyrészt örült, hogy a szövetsége vele együtt le akar mondani a halandóságáról. Ez azt jelentené, hogy nem kell végignéznie, ahogy öregszenek majd meghalnak; hogy nem veszíti el őket. Másrészt viszont ez hihetetlenül önzővé is tette őt, nem igaz? Mert pontosan tudta, mi történne a lelkükkel, ha meghalnának. Cain persze megengedhette volna, hogy újjászülessenek, de hogy megtenné-e vagy sem, abban nem lehetett biztos.

Anabel megmerevedett. – Ó, Istenem, mi zümmög? Talán egy darázs? Mondd, hogy nem darázs!

Valóban darázs volt, de gyorsan felzúgott az emeletre.

Xavier észrevette a rovart, de azt mondta Anabelnek: – Már megint dolgokat hallasz!

A lány a mellkasára tette a kezét. – Ó, hála az égnek! Gyűlölöm azokat a szarháziakat!

Hattie a faliórára pillantott, majd kinyitotta a könyvét.

– Már csak tizenöt percünk van a szünet végéig. Még olvasok egy kicsit.

Delilah Xavier felé fordult. – Megengeded, hogy megint szerencsét próbáljak a kártyáiddal?

– Nem fognak olyan gyorsan megbocsátani neked – mondta neki, miközben a kezét a paklira fonta. – Ha valaha is.

– Olvass nekem! – mondta Anabel a férfinak. – Ígérem, hogy ezúttal nem fogom őket hazugsággal vádolni!

Wynter csodálkozva ingatta a fejét, ahogy mindannyian olyan könnyen túlléptek a halandóságuk elvesztésének témáján... mintha az semmiség lenne.

Kopogás hallatszott a bejárati ajtón.

Xavier tekintete a lányra villant. – Ez valószínűleg Cain, aki jön ellenőrizni téged.

Valószínűleg. Amit Wynter egyáltalán nem bánt, mert ez azt jelentette, hogy ő maga is meggyőződhetett a saját szemével arról, hogy a férfi is jól van. Elvégre Saul még nála is jobban utálta Caint.

Wynter a bejárati ajtó felé vette az irányt, szélesre tárta, és megpillantotta az előtte álló nyers szexualitás tornyát. És ő mind az övé volt. – Szia! – Hátralépett.

A férfi besétált, majd csókot nyomott Wynter szájára, miközben a fenekével belökte az ajtót. – Jól vagy?

– Jól. Semmi különös nem történt. Minden csendes volt a nyugati fronton.

Cain hümmögött. – Talán érdekelhet, hogy Demetriának volt egy látomása. Úgy tűnik, hogy Kali már nem akadályozza az orákulum próbálkozásait, hogy kommunikáljon Nemesisszel.

Ez jó. Talán az orákulum mostantól nem fog többé felbukkanni itt, hogy bosszantsa Wyntert, és továbbra is őszintétlen baráti ajánlatokat tegyen. – Mi volt a látomás? – Miután a férfi röviden összefoglalta, Wynter elmosolyodott. – Tehát sikerült rávenned Abelt, hogy idejöjjön. Remek!

– Az a rész, amikor Saul közli vele, hogy az enyém vagy, nem lesz „jó”.

– Nem, de segít, ha tudjuk, hogy Saul nem a városban sunnyog, ahogy gondoltuk. Visszahívhatnád az őröket, akiket rám állítottál, és...

– Nem fog megtörténni! Még mindig nem tudom, ki szabadította ki Sault. Nem azt mondom, hogy az a személy a halálodat akarja, ezért engedd el őt emiatt. Egyszerűen csak azt mondom, hogy van egy áruló a köreinkben, és addig nem tudok megnyugodni, amíg nem tudom, ki az. Tartsd még egy kicsit az őröket. Ettől jobban fogom érezni magam.

Mivel igazából nem érdekelte, nem is fáradozott azzal, hogy vitatkozzon róla. Wynter csak a fontos dolgokban tiltakozott, hiszen csak akkor volt hajlandó kompromisszumot kötni, ha ő is.

– Hattie-nek biztosan tetszeni fog, hogy egy kicsit tovább maradnak.

Wynter bevezette Caint a konyhába, ahol a többiek gyorsan üdvözölték. Hattie természetesen azonnal visszatért a könyvéhez.

– Szóval – kezdte Xavier, miközben megfordult a székében, hogy teljesen szembeforduljon Cainnel –, Wynter elmondta, hogy felajánlottad neki a halhatatlanságot, cserébe a lelke teljes jogáért. Megfontolnád, hogy ezt a szövetség többi tagjának is megadd?

Wynter felsóhajtott magában. Sejthette volna, hogy a szövetsége nem fogja vesztegetni az időt, hogy megkérdezze Caint. Normális emberek talán egy kicsit több gondolkodást szánnának az ilyen kérdésekre, de ők nem. Ők és a normalitás nem igazán illettek össze.

Cain tekintete végigsiklott minden arcon. – Mindannyian?

– Igen – mondta Xavier.

Cain összeszorította az ajkát, majd megvonta a vállát. – Nem látom okát, hogy miért ne. Gyertek el a váramba egyik este, és megbeszéljük a továbbiakat. Ha úgy döntötök, hogy mindenképpen ezt akarjátok, akkor ott és akkor elintézem.

Xavier elvigyorodott. – Rendben!

Hattie homlokát ráncolva felemelte a fejét. – Mi az a nyersdugás?

Ó, Istenem!

Delilah összerándult. – Micsoda?

– Az egyik szereplő azt mondja, hogy folyton azt képzeli, hogy nyersendugja a barátját – mondta Hattie. – Még sosem hallottam ezt a kifejezést.

Wynter figyelmen kívül hagyva Cain szórakozott mosolyát, azt mondta neki: – Ezt nem kell tudnod!

– Épp ellenkezőleg, az a legjobb, ha tudom! – ellenkezett Hattie. – Hülyének fogom érezni magam, ha majd George javasolja, nekem pedig fogalmam sem lesz róla, hogy mire gondol.

– Kétlem, hogy ilyesmit akarna veled csinálni – kockáztatta meg Anabel.

Az idős asszony a hajába túrt. – Szerintem a fele dolgon meglepődnél, amikről már azt nyilatkozta, hogy ki szeretné próbálni, különösen...

– Nem akarom hallani! – mondta Delilah, felkapva a kezét.

Hattie felhorkant, majd a tekintete Cainre siklott. – Te tudod, mi az a nyers...?

– Ne rángasd bele ezekbe a furcsa beszélgetésekbe! – mondta neki Wynter.

– De utálok találgatni – mondta Hattie. – Az, amikor a kutyás szex nagyon durvává válik?

– Igen – válaszolta Xavier.

Anabel megütötte a mellkasát. – Te egy első osztályú idióta vagy, tudod!?

Xavier kuncogva Hattie felé hajolt. – Hallottál már a síkosítóról, ugye?

– Persze – válaszolta az idős nő. – Sokat használom. Az én koromban már nem sok természetes...

– Rendben, nos, az emberek sokszor használnak síkosítót az anális szexhez – mondta Xavier. – De néha nem, ilyenkor nyersdugásnak nevezik.

– Ó – sóhajtotta Hattie. – Ennek van értelme. Nem tudom, miért nem hívhatják egyszerűen csak síkosító nélküli anális mókának vagy valami hasonlónak. Sokkal kevésbé lenne zavaró.

Wynter hagyta, hogy rövid időre lecsukódjon a szeme. Nem volt biztos benne, mit árul el róla, hogy valójában alig várta, hogy egy örökkévalóságot töltsön ezekkel az őrültekkel. Egy nagyon jó dolog származna abból, hogy halhatatlanok és ezért erősebbek – könnyebb dolga lenne életben tartani őket.

Anabel háta kiegyenesedett. – A zümmögés visszatért.

Ahogy a darázs is. Jelenleg a szőke mögött repült.

Anabel megdörzsölte a karját. – Istenem, ki nem állhatom ezt a hangot! Az idegeimre megy! Elég volt, nem tesztelem többé magamon a bájitalaimat! Soha többé nem teszem meg! Soha, de soha, soha... – Felsikoltott, amikor a darázs megjelent az arca előtt. A kezével csapkodva elkezdett futkározni az asztal körül, mintha a darázs üldözné... pedig egyáltalán nem tette.

Wynter felsóhajtott, és a mágia egy csapásával megölte a rovart. – Most már elment.

Anabel megállt. – Tényleg?

– Tényleg – biztosította Wynter.

Anabel vállai megereszkedtek a megkönnyebbüléstől.

– Azt hittem, a zümmögés nem volt igazi, mint a legutóbb. – Bármit is látott Wynter arcán, az arra késztette, hogy a tekintete Xavierre villanjon.

– Néha utállak!

És persze a fickó hahotázni kezdett.

 

 

22

 

 

Teljesen eltelve, Cain az oldalára gurult, hogy szembeforduljon a hitvesével. Az orgazmus utórezgései végre elillantak, és Wynter most teljesen kipirultnak, elernyedtnek és kimerültnek látszott. – Mondtam, hogy újra ráveszlek egy orgazmusra! – A nő annyira biztos volt benne, hogy a számtalan orgazmus után, amit a férfi adott neki, elérte a határait.

Wynter szemei összeszűkültek. – Micsoda önelégült rohadék vagy!

Cain végigsimított a nő hátán, hogy végül megállapodjon a keze a fenekén. – Ki ne lenne önelégült, ha a tulajdonában lennél?

A lány egy kimért szipogást adott ki magából. – Hát, ha így mondod...

A férfi felnevetett, és egy kicsit megszorította a fenekét. – Ne aludj még el! – mondta, amikor a lány szemei lecsukódtak. – Kérdeznem kell valamit.

A lány erőszakkal kinyitotta a szemét. – Mit?

Cain Wynter füle mögé túrta a haját. – Haragudni fogsz rám, ha halhatatlanságot adok a szövetséged tagjainak?

A lány pislogott. – Honnan jött ez a kérdés?

– Korábban akartam megkérdezni, de aztán elkezdtél vetkőzni, és elterelődött a figyelmem.

Wynter felnevetett. – Hogy válaszoljak a kérdésedre, nem. A papnőjük vagyok, nem az őrzőjük. Soha nem hoznék ilyen döntést senki másért, csak magamért.

– Ezt én is tudom. De ha te nem tervezed megtenni ugyanezt az alkut, akkor te lennél a szövetség egyetlen tagja, aki nem vált halhatatlanná. Nem akarom, hogy úgy érezd, hogy ellopom őket tőled.

De vajon azt remélte, hogy ezzel arra sarkallja a lányt, hogy ő is megkösse vele ugyanezt az alkut? Igen, határozottan. Cainnek nem okozott lelkiismeret-furdalást, hogy felhasználja őket arra, hogy megszerezze Wyntertől, amit akar. Teljesen önző volt, ha róla volt szó.

– Egyáltalán nem érzem így – mondta a lány.

– De ahogy mondtad, a papnőjük vagy. Ha teljesen az enyém lenne a lelkük, akkor gyakorlatilag átvenném a szerepedet – onnantól kezdve csak nekem felelnének igazán.

Wynter szemöldöke felemelkedett. – Huh! Erre igazából sosem gondoltam, de nem számít. Tudom, hogy nem élnél vissza ezzel a hatalommal.

Beletúrt ujjaival a lány hajába. – Ez ám a bizalom!

– Nincsenek illúzióim veled kapcsolatban. Tudom, hogy szemérmetlenül kegyetlen vagy, mentálisan szadista, és leginkább magaddal foglalkozol. De vannak határok, amelyeket soha nem lépnél át. És az, hogy kihasználj olyan embereket, akik fontosak nekem – sőt, már a családomnak számítanak –, olyasmi, amit nem tennél meg, mert azzal elárulnád a beléd vetett bizalmamat.

Melegség áradt szét Cain mellkasában. – Igazad van, soha nem árulnám el a bizalmadat. És megértem, hogy számodra ők a családod. Éppen ezért el fogom engedni a lelküket, hogy újjászülethessenek, ha meghalnak.

Wynter nyelt egyet, láthatóan meghatódva. – Köszönöm! – Kicsit közelebb húzódott a férfihoz. – Meglepett, hogy mekkora hajlandóságot mutattak, hogy lemondjanak a halandóságukról. Arra számítottam, hogy lesz legalább némi fenntartásuk. És Anabel túlzottan aggodalmaskodó természetét tekintve azt hittem, megpróbál majd lebeszélni arról, hogy beleegyezzek a kérésedbe. Ehelyett azt mondta, hogy a kelleténél bonyolultabbá teszem a dolgot. És rájöttem, hogy igaza van.

Cain az utóbbi megjegyzésre megfeszült, a remény életre kelt a gyomrában. Lénye közvetlenül a bőre alá nyomakodott, alig várta, hogy többet halljon.

– Ahogy megfogalmazta – folytatta Wynter –, a helyzet egy dologra fut ki – vagy akarom veled az örökkévalóságot, vagy nem. Amit akarok. Az ár az biztos, hogy hatalmas. – Végigsimított Cain mellkasán, hogy a keze megálljon a szíve fölött. – De hajlandó vagyok ezt az árat megfizetni. Megérdemled!

– Megteszed? – kérdezte a férfi karcosan. – Eladod nekem a lelked a halhatatlanságért cserébe?

A nő megnyalta az ajkát. – Igen.

A megkönnyebbülés és az elégedettség perzselően forró szélként suhant át rajta. A nő beleegyezett. Vele marad. Soha nem kell megtudnia, milyen érzés lenne elveszíteni őt.

Cain a nő tarkójára tette a tenyerét, és a szájára tapadt. A csók gyengéd, lassú és éhes volt, és megpecsételte a megállapodásukat. A teremtménye önelégült elégedettséggel mormogott és megnyugodott.

Cain megszakította a csókot, elszántság áramlott benne. – Essünk túl rajta!

A nő szemöldöke felszaladt. – Mi, most rögtön?

Cain felült, és intett a lánynak, hogy tegye ugyanezt.

– Nem kockáztatom, hogy meggondolod magad!

Wynter szája felfelé görbült. – Nem látom előre, hogy ez megtörténik, de rendben van. – Kötelességtudóan felült, és teljesen szembefordulva vele, lótuszülésbe helyezkedett.

Egész létezése során, Cain végtelen számú emberrel ült szemben, miközben lelkekért tett ajánlatokat, mígnem – ahogy a lány egyszer már vádolta – az életének hétköznapi részévé vált. Olyan lazán csinálta, mint ahogyan valaki elkészít egy bögre kávét. Soha nem fordult elő, hogy egy ajánlat megtétele miatt felgyorsult volna a pulzusa, és az egész szervezete várakozástól lüktetett volna.

Amikor megvásárolta Seth lelkét, az valóban személyes volt. Számított. De nem így. Nem olyan mértékben, hogy Cainnek olyan nagy szüksége lett volna valaki beleegyezésére, mint ahogyan a levegőre a lélegzéshez.

Alig várva, hogy ez megtörténjen, hogy ne legyen visszaút, komolyan a nő szemébe nézett, és így szólt: – Íme a feltételek! Átadod nekem a lelked teljes jogát, hűséggel tartozol nekem, és örökre a szolgálatomban leszel. Cserébe halhatatlanságot, védelmet és menedéket biztosítok neked, és beleegyezem, hogy elengedem a lelkedet, hogy újjászülethess, ha meghalsz. – Kinyújtotta a kezét. – Megegyeztünk?

Teljesen biztosan a döntésében, Wynter habozás nélkül kinyújtotta a kezét, és megszorította Cain kezét. – Igen, megegyeztünk.

Cain szemében diadal csillogott. – Akkor mostantól az enyém!

Meleg, kötőerő söpört végig és kavargott az összekulcsolt kezük körül. Wynter nyelve végigfutott az alsó ajkán, a gyomra megremegett. Mint amikor először kötött alkut Cainnel, most is furcsa érzés fogta el, mintha valami megmozdult volna a mellkasában. De ezúttal sokkal intenzívebb volt, mintha egy kéz terült volna szét a gyomorszáján, és keményen meglökte volna... de belül, ahol nem érintette fizikailag. Ráadásul a tenyerén lévő jel felforrósodott és csípett, mintha mélyebbre nyomódna a húsába.

Egy zihálás szakadt ki belőle, amikor fehéren izzó fájdalom rezgett végig a gerincén, megfeszítve a hátát. Ó, bassza meg! Az elviselhetetlen fájdalom szétterjedt, végigdübörgött a testén, és olyan forrónak érezte a vérét, hogy azt hitte, az erek szétpukkadnak. – Bassza meg, mi történik?

– Shh, minden rendben! – mondta Cain, az ölébe kapva, és szorosan magához ölelve őt. – A halhatatlanság a sejtjeidbe telepszik. Eltart néhány percig.

A férfi hangjának nyugalmától Wynter pánikja alábbhagyott, de a szíve még mindig vadul vert a mellkasában. Wynter a férfi nyakába hajtotta az arcát, és szorosan a válla köré fonta a karját, azzal a szándékkal, hogy átvészelje az érzéseket. De a fájdalom túl sok volt, túlságosan felemésztette, egész testét megtámadta, amíg puszta kín nem gyötörte.

Összeszorította a szemét – iszonyatosan égett és lüktetett. A koponyáját szörnyen merevnek és feszültnek érezte, mintha óriási nyomás gyűlt volna benne. A belseje hányingerig kavargott és görcsölt. Ráadásul a bőrét nyersnek, túlfeszítettnek és szúrósnak érezte, mintha ezer tompa tű szurkálta volna.

A fájdalom egyre csak fokozódott és fokozódott. Egyfajta szédülés kapta el, amitől a testét pehelykönnyűnek érezte. Apró pöttyök kezdtek táncolni a csukott szemhéja mögött, ahogy a gyomra lassan, émelyítően forogni kezdett. Aztán mérhetetlen forróság csapott a fejébe, és, egek, úgy érezte, hogy szétrobbanhat.

Ehelyett azonnal elájult.

 

*

 

Wynter szemhéjai villámgyorsan felnyíltak, ahogy mintegy „visszalebegett” a teljes ébrenlétbe. Még mindig a kemény férfimellkashoz simulva pislogott fel Cainre, miközben homályos emlékképek ugráltak a fejében. Ugh, túl sokszor vesztette el az eszméletét ennek a fickónak a közelében. Most legalább nem szex után csinálta, mint valami szende szűzlány. – Mennyi ideig voltam eszméletlen?

A férfiúi elégedettség képmásaként, Cain lehajtotta a fejét, hogy a lány nyakához simuljon, miközben ujjaival a hajába túrt. – Legfeljebb öt percig.

Mocorogva, hogy egyenesebben üljön a férfi ölében, a lány lenézett a tenyerére, visszaemlékezve, hogy pokolian égett. Ahogy sejtette is, a bélyeg valahogy mélyebben beleivódott a húsába. Valószínűleg azért, mert a férfi igénye a lelke iránt most még mélyebbre hatolt. Olyan mélyre, amilyen mélyre csak lehetett.

Wynter felmérte magát, és összevonta a szemöldökét. – Annyi mindenben másnak érzem magam. Mintha annyi alig pórázon tartott erő lenne bennem, hogy az már nem is vicces. – Mintha tucatnyi eszpresszót hajtott volna fel, és tele lenne energiával, amit nem tudott hová tenni. – Úgy érzem... Nem is tudom, tudatosabbnak. Mintha minden érzékszervem élesebb lenne, bár nem erősödött fel – furcsa és nehéz leírni. Azt is érzem, mintha kötődnék valamihez.

– Most már hozzám vagy kötve – mondta, és minden szótagot elégedettség töltött el. – Ezt érzed.

A túlvilági szellő melegséget és jóváhagyást hordozva suttogott a bőrén.

– Huh! – mondta meglepődve Wynter.

– Mi az?

– Úgy tűnik, Kali helyesli, hogy halhatatlanná váltam. Korábban nem szólt bele a dologba.

– Talán nem akarta befolyásolni a döntésedet.

Nos, ez lenne az első alkalom. Oké, talán nem az első. De nem gyakran fordult elő, hogy Kali nem szólt bele, ha fontos dolgokról volt szó. Ez eléggé fontos volt.

– A szörnyetegem még mindig velem van, és úgy tűnik, hogy egyáltalán nem érinti a történtek. Pihen. – Wynter gúnyosan lustának tartaná, ha nem tetszene neki, hogy nem reagál túl érzékenyen mindenre, ami körülötte történik. Különben állandóan a seggét próbálná csitítani.

– Megengeded valaha is, hogy megnézzem a szörnyetegedet?

– Elmondod valaha is, hogy a tiédnek van-e saját formája?

Cain szájának egyik sarka felhúzódott. – Talán.

A lány felhorkant a titokzatos válaszra. – Ami a kérésedet illeti, ez nem szerepel a terveim között.

– Miért? Te találkoztál a szörnyetegemmel.

Egek, rettenetesen el volt kényeztetve! – Ezt már megbeszéltük! Az enyém csak azért bukkan fel, hogy támadjon. Nem is akar előjönni. Többnyire csak lustálkodik, nem zavarja semmi, amíg nem kezdődik a zűr. Szóval nem tudlak hivatalosan bemutatni neki, úgymint, hé, ismerkedj meg a szörnyemmel. És ne felejtsük el, hogy könnyen lehet, hogy provokálatlanul megtámadna téged.

Cain összevonta a szemöldökét. – Bizonyára felismeri, hogy nem jelentek veszélyt rád.

– Nem azt mondom, hogy azt hiszi, hogy ártani akarsz nekem. Ha ez lenne a helyzet, akkor harcolna ellenem, hogy a közeledben legyek. Úgy értem, hogy amikor szabadon van, mindig csak gyilkos kedvében van, szóval nem lenne jó, ha ti ketten találkoznátok.

Cain elégedetlenkedve elhúzta a száját, hogy nem kapta meg, amit akart.

A lány felnevetett. – Túlságosan hozzászoktál ahhoz, hogy minden szeszélyedet kielégítik. Hagyd abba a duzzogást! Neked adtam a lelkemet, mit akarsz még?

A férfi ajka felfelé görbült. – Valóban ideadtad. És most már nem menekülhetsz tőlem! És Kali sem tud téged soha elragadni. Az igényem rád abszolút.

Wynter oldalra döntötte a fejét, amikor eszébe jutott egy gondolat. – Kíváncsi vagyok. Egyszer azt mondtad, hogy van más módja is annak, hogy ne kelljen elveszítened engem, de túl veszélyes lenne megpróbálni. Mire gondoltál?

Megfogta a lány csípőjét. – A lényemhez köthettelek volna. De ahhoz meg kellett volna harapnia téged, és mint tudod, a mérge képes megölni egy halandót. – Cain végigsimított az ujjával a lány arcán. – A teremtményem mérhetetlenül elégedett, hogy most már nemcsak halhatatlan vagy, hanem a lelked teljes tulajdonjogát is nekem adtad. Meg sem lepődött rajta.

– Nem?

– Bízott abban, hogy meggyőzlek az alku megkötésére. Neked sem kellene meglepődnöd. Mondtam neked, hogy előbb-utóbb el fogom érni, amit akarok. Mindig is eltökéltem, hogy az enyém leszel. – Egy csókot nyomott a lány szájának egyik sarkára. – Megtartalak. – Egy csókot nyomott a másik sarkára is. – Igényt tartok rád minden lehetséges szinten. – Megharapta a lány alsó ajkát. – És meg is tettem.

A lány hümmögött, ahogy Cain a szájára tapasztotta a száját, és szinte felfalta. Hamarosan a hátán feküdt, miközben a férfi betakarta.

A férfi végigcsúsztatta a kezét a nő testén, hogy megsimogassa a punciját. – Most azonnal benned kell lennem!

– Akkor gyere belém!

 

*

 

Másnap reggel, a közeledő lépteket hallva, Cain tekintete elfordult Wynterről, éppen akkor, amikor Seth csatlakozott hozzájuk a teraszon.

Seth léptei megtorpantak. – Ó, bocsánat, nem akartalak megzavarni kettőtöket! – A tekintete Wynterre siklott. – Azt hittem, hogy már elmentél, különben nem tolakodtam volna be.

A nő csak legyintett a bocsánatkérésére. – Nem zavarsz, semmi baj! – Kihörpintette a kávéscsészéjét, majd felpattant a székéből. – Kicsit késésben vagyok.

Cain elmosolyodott a rosszalló pillantáson, amit a lány rávillantott. A szokásosnál tovább húzta a reggeli szexet. Nem szándékosan, egyszerűen csak elragadta a pillanat – ami nem volt szokatlan dolog Wynterrel. – Korábban nem panaszkodtál.

– Hát, most panaszkodom! – Ennek ellenére megkerülte az asztalt, és adott neki egy gyors csókot.

– Nem kell miattam elmenned – mondta neki Seth. – Amit Cainnel kell megbeszélnem, az nem olyan dolog, amit ne lehetne előtted is megtenni.

– Köszönöm, de tényleg vissza kell mennem – mondta a lány. – Úgy húsz perc múlva ki kell nyitnom a boltot. Cain kétségtelenül beavat majd később, ha olyasmi, amit tudnom kell.

Seth oldalra döntötte a fejét, miközben a lányt tanulmányozta. – Ma reggel olyan... másnak tűnsz. Valahogy olyan felvillanyozottnak.

Wynter elvigyorodott. – Tényleg? Ez tetszik. – Még egy utolsó mosolyt villantott Cainre. – Később találkozunk!

Miután a nő elhagyta a teraszt, Cain az öccsére nézett.

– Foglalj helyet!

Seth leereszkedett a Wynter által elhagyott székre, és kíváncsian szemlélte őt. – Nagyon önelégültnek tűnsz. Sokkal nyugodtabbnak, mint amilyennek valaha is láttalak.

– Ez annak köszönhető, hogy immár Wynter lelkének büszke tulajdonosa vagyok.

Seth előrehajolt. – Eladta neked?

– Nem könnyen – morogta Cain. – Némi meggyőzés kellett hozzá a részemről. – Hálás volt, hogy Anabel segített neki meghozni a döntést, bár tudta, hogy a szőke nem az ő kedvéért tette.

– Annyira birtoklónak érzed magad, hogy minden jogot akarsz Wynter lelkére?

– Ez nem egyszerű birtoklási vágy. Bár igen, az is van. A lelkének nincs kapcsolata ezzel a birodalommal, emlékszel? Nem volt kapcsolata, mondhatnám úgy is. Ez már nem így van.

– Ami azt jelenti, hogy a lelke csak akkor térne vissza az alvilágba, ha meghalna – Kali nem jelenhetne meg csak úgy, és rángathatná vissza a lelkét – döbbent rá Seth.

– Igen. – Nem volt jobb érzés, mint tudni, hogy Wyntert nem vehetik el tőle így. Még mindig meghalhatna, de most, hogy halhatatlan volt, nem volt olyan könnyű megölni. Sőt, a teste sem öregedne és hervadna el a szeme láttára. Számára ez ugyanolyan lett volna, mintha végignézte volna, ahogy a lány kínzóan lassú halált hal. Ezt képtelen lett volna elviselni.

– Mit adtál Wynternek cserébe? – kérdezte Seth. – Biztosan adtál neki valamit.

Nyilvánvaló, hiszen egyoldalú alkuk nem voltak lehetségesek; egyszerűen nem működtek volna. Cain felvonta a szemöldökét. – Nem tudod kitalálni?

Seth ajka szétnyílt. – Halhatatlanná tetted őt, igaz?

Cain felvonta a vállát. – Hogyan másképp tarthatnám magam mellett? – Amit a nő nem tudott, hogy ő nagyon ritkán ajánlotta fel a halhatatlanságot. Sokkal inkább beleegyezett abba, hogy hosszú életet adjon az embereknek.

– Kali nem próbált megállítani téged?

Cain megrázta a fejét.

– Ennek semmi értelme. Azt mondtad, az istenség azt éreztette, hogy Wynter sokkal jobban az Övé, mint a tiéd.

– Kali valószínűleg még mindig így gondolja. Ne felejtsd el, hogy Ő már régóta jelen van Wynter életében. Sok tekintetben Kali nevelte fel őt. Vigyázott rá. Biztosította, hogy soha ne érezze magát egyedül.

– Tehát az Ő „enyém” érzete inkább szülői, mint lélekkel kapcsolatos kérdés?

– Azt hiszem, igen. – Ez sok mindent megmagyarázna. – Bár lehet, hogy tévedek. Wynter szerint Kali helyesli, hogy most már halhatatlan.

– Huh! – Seth hátradőlt a székében. – Wynter sok mindent feladott érted, testvér.

Ami a „szerelem”, ha esetleg érdekelne.

Azok a szavak, amiket kimondott, Cain mellkasát szorongatták. – Én is megtettem volna ugyanezt érte! – Nem volt semmi, amit ne tett volna meg érte. – Olyan módon törődik velem, ami teljesen egyszerű. Nem jár feltételekkel. Nem arról van szó, hogy A, B vagy C ellenére szeret engem. Olyannak fogad el, amilyen vagyok. Olyannak szeret, amilyen vagyok.

Seth szeme felmelegedett. – Megérdemled ezt. Örülök neked.

Cain köszönete jeléül lehajtotta a fejét. – Szóval, mi szél hozott ide?

Seth kijózanodva felsóhajtott. – Gyanítom, hogy az ikrek kérni fogják, hogy elhagyhassák az Ördög Bölcsőjét.

Cain összevonta a szemöldökét. – Miből gondolod ezt?

– Amióta kikérdeztük őket Saul eltűnéséről, érzelmileg visszahúzódtak. Már alig beszélnek velem. Eléggé zárkózottak lettek. Nincs több kártyaparti, nincs több sakkozás, nincs több szívélyes beszélgetés. Nem igazán tudom eldönteni, hogy valóban megbántódtak-e, hogy gyanúsítottak, vagy csak játszanak velem. Akárhogy is, hamarosan talán bejelentik távozási szándékukat.

Cain könnyebben elhitte, hogy csak azt akarják elérni, hogy Seth szarul érezze magát, és még nagyobb súlyt adjanak az „ártatlanok vagyunk” állításuknak. De hát Cain ízig-vérig pesszimista volt. – Addig nem mehetnek sehova, amíg az Abellel folytatott harcnak vége nem lesz. Nem kockáztathatjuk meg, hogy nem valami összeesküvés részei. Ezt te is tudod.

– Tudom. Azt is tudom, hogy ez csak még jobban fel fogja dühíteni őket.

Cain közömbösen megvonta a vállát. – Már a kezdetektől fogva figyelmeztettük őket, hogy nem kockáztatjuk a népünk biztonságát.

– Igaz – emlékezett vissza Seth.

– És mi van Eve-vel? Gondolod, hogy ő is kérni fogja, hogy távozhasson? – Cain sajnálta, hogy fel kellett tennie a kérdést, miközben nem érezte reményteljesnek, hogy maradni fog. Megértette, hogy miért volt érzelmileg ennyire elszakadva az anyjától, de még mindig nem szerette ezt magával kapcsolatban. Még mindig azt kívánta, bárcsak másképp lennének a dolgok.

– Nem. Azt mondta, megérti, miért vagyunk mindannyian olyan óvatosak. Felnőtt volt a legutóbbi háború alatt. Nagyon tisztán emlékszik az egészre. Az ikrek még csecsemők voltak. Ők csak hallottak arról, hogy mi történt. Az eszükkel megértik, hogy miért számítunk olyan könnyen arra, hogy egy Aeon elárul minket, de nem tudják értékelni, hogy a többi árulás milyen érzelmi hatással volt ránk.

– Ha Eve mégis kifejezi, hogy el akarja hagyni az Ördög Bölcsőjét, azonnal gyanakodni fogok. Nincs biztonságban odakint a nagy, rossz világban. Kivéve persze, ha Adam nem akarja valóban a halálát.

– Szerintem igenis akarja – Eve félelme Adamtől, attól, hogy újra a keze közé kerül, nagyon is valós. Eve sok minden volt, de soha nem volt jó színésznő. És ha igazam van abban, hogy nem hazudik, akkor azt hiszem, abban is igazam van, hogy kételkedem abban, hogy úgy döntene, hogy vállalja a kockázatot, és elmegy. Különösen akkor, amikor az Aeonok nagyon is könnyen lehet, hogy már úton vannak ide. Simán összefuthatna velük, és ők visszavinnék őt Adamhez. – Seth megdörzsölte az állát. – Demetria látomása meglepetésként ért. Méghozzá igen hasznos meglepetésként.

– Valóban.

– Be kell vallanom, bár sajnálom, hogy néhány lakosunk súlyosan megsérülhet a közelgő háborúban, alig várom, hogy túl legyünk rajta.

– Ahogy én is. Nemcsak a szabadságunk elnyeréséhez leszünk közelebb, amikor Abel meghal, hanem ahhoz is, amikor már nem kell a hitvesemet arra használnom, hogy idecsalogassam az ellenségeinket.

Seth halvány mosolyt villantott rá. – Tetszik vagy sem, meglehetősen jó csali, ha az Aeonokról van szó. El tudnám képzelni, hogy az általános kedélyállapotát és az irántuk érzett mélységes gyűlöletét tekintve, valójában eléggé örül ennek.

Cain felmordult. – Próbáltam meggyőzni, hogy a csata alatt maradjon a várban. – Több mint egy órát szentelt az estéjükből az említett ügynek. De a nő egyenesen visszautasította, hogy fontolóra vegye. Ugyanakkor nem volt kiabálás, nem volt káromkodás, nem volt szitkozódás, és nem szidalmazta őt, amiért ennyire túlságosan védelmező. Egyszerűen csak nagyon nyugodtan előadta az ügyét, és ugyanolyan nyugodtan megismételte, ahányszor csak szükséges volt, amíg végül a férfi el nem engedte a dolgot. – Elbuktam.

– Tudnod kellett volna előre, hogy nem fog beleegyezni.

– Tudtam. Mégis meg kellett próbálnom. – Cain megdörzsölte a tarkóját. – Most, hogy a lelke az enyém, persze könnyen rákényszeríthetném, hogy teljesítse a kívánságaimat. De sosem bocsátana meg nekem. Soha. – Valamit megtörne közöttük. Valami, ami soha nem gyógyulna meg. – És nem mondhatom, hogy hibáztatnám érte.

– Rendben lesz, Cain! Ne felejtsd el, hogy a hitvesed korántsem gyenge. Ahogy egyszer már mondtad nekem, ő ízig-vérig harcos. Egy harcos, aki sötét mágiát használ, aki egy trójai vívótudásával rendelkezik, és egy olyan szörnyeteg házigazdája, aki szembeszállt egy Aeonnal, és túlélte azt. Nem csak ez, de most már halhatatlan is. Igaz, még mindig meghalhat. De senkinek sem lesz olyan egyszerű kivégezni őt. Ráadásul Kali valószínűleg úgyis visszaküldené ebbe a birodalomba.

Cain arra számított, hogy mindezek a dolgok elegendőek lesznek, mert kurvára nem volt hajlandó elveszíteni a lányt.

Seth összeszorította az ajkát. – Egy halhatatlan visszatérő. Igazából ellentmondásosnak kellene lennie. Sosem élnek tovább néhány napnál. Általában.

– Wynter kezdettől fogva más volt.

– Átfutottad vele a harci terveinket?

Cain bólintott. – Tudja, hol kell lennie neki és a szövetségének. Ők is azt akarják tenni, amit Wynter tett, és alkut akarnak kötni a halhatatlanságért.

Seth szemöldöke enyhén felemelkedett.

– Mindegyikük?

– Igen. És nagyon fel vannak dobva a dologtól.

– Teljesíteni fogod a kérésüket?

– Természetesen. Minél nehezebb őket megölni, annál hasznosabbak lesznek Wynter védelmében. – Papnőjükként ő vezette és védte őket, de ők ugyanolyan odaadóan – és túlságosan is védelmezően – viszonyultak hozzá. Gondolkodás nélkül kockáztatták az életüket, hogy megvédjék őt. – Szüksége van erre az erősítésre. Mert Abel seregének minden tagja el akarja majd kapni őt.

– Kudarcot fognak vallani, ahogy Abel is kudarcot fog vallani abban, hogy elkapjon téged. Nem lesz könnyű megölni – mindent, amit az elemek megidézéséről tud, Adamtől tanulta, aki ebben mester. De Abel nem fog győztesként távozni. Nem fog neki sikerülni megölni téged, bármit is mondogat magának.

– Seth, nagyon nagy az esélye annak, hogy Abel meg sem próbál majd harcolni velünk. Ehelyett inkább arra koncentrálhat, hogy titokban elfogja Wyntert, majd távozzon vele.

Seth összevonta a szemöldökét. – Miért mondod ezt?

– Abel szívesen véget vetne a létezésemnek, de amikor megtudja Saultól, hogy Wynter a hitvesem, úgy gondolja majd, hogy rosszabb lenne számomra, ha életben hagyna azzal a tudattal, hogy a nő az ő őrizetében van, mint maga a halál. – És a helyzet az volt... Abel egyáltalán nem tévedne.

– Ó, a fenébe is, erre nem is gondoltam!