3.-4. Fejezet

 

3

 

 

Becsukva másnap reggel az előkert kapuját, Wynter a hangulatos, varázslatos házikóra nézett, ahol ő és a szövetsége lakott. Imádta ezt a helyet. Szerette a nádtetőt, a szögletes rácsos ablakokat és a falakon felfelé kúszó borostyánt. Szerette az apró részleteket, amiket elhelyeztek az udvaron – a burjánzó páfrányfenyőkkel teli lelógó kosarakat, a wicca-témájú üdvözlőszőnyeget és a kis kültéri lámpásokat.

Wynter a kulcsával kinyitotta a nehéz bejárati ajtót, majd kinyomta. A házikó belseje ugyanolyan elbűvölő volt, különösen a boltíves téglakandalló, a fagerendák a mennyezeten és a fatörzsekre emlékeztető oszlopok.

Ezt is rengeteg saját, személyes vonással egészítették ki. Különösen itt, a nappaliban. Aranyos díszpárnák díszítették a kanapét és a fotelt. A falon egy félhold alakú tükör lógott, mellette háromszög alakú vázák fügével és borostyánnal. A dohányzóasztal alatt egy Hold tarotkártyás szőnyeg hevert. Egy hármas holdláda volt a falhoz támasztva, nem messze a sarokoltártól, amelyen gyertyák, egy harang, egy athame és egy kis üst állt.

A házikó nem pusztán az otthonuk volt, hanem a vállalkozásuk helyszíne is. Egyablakos bolt azok számára, akik pékárut, megbűvölt kozmetikumokat, tarotkártya-olvasást, furcsa és csodálatos bájitalokat kerestek, és emellett a fegyvereiket is megbűvöltethették. Az üzletük kivételesen jól ment, ami sok helyi üzlettulajdonosnak nem tetszett, akik konkurenciát láttak bennük, de hát ez van.

Ahogy Wynter kezdett átmenni a lakótéren, hangokat hallott a vidéki stílusú konyhából.

– Csak azt mondom, hogy az ilyen könyvekre figyelmeztető címkét kellene tenni – mondta Hattie. – Akkor tudnám, hogy kerülni kell őket.

– Nem értem, miért kell az embereket „figyelmeztetni” rájuk – mondta Anabel. – Nem mintha az ilyen könyvek sértőek lennének.

– De egy teljesen külön alkategóriának kellene lennie nekik – erősködött Hattie. – Mint például... feketére-halványítás-szex-románcok[1]. Amikor kézbe veszek egy romantikus regényt, előre tudni akarom, ha nincsenek benne buja jelenetek. Nekem mindenem a bujaság!

Érezve, hogy megrándul az ajka, Wynter átsétált a konyhába vezető boltív alatt. Gyógynövények, fűszerek, friss kenyér és kávébab illata lengte be a levegőt.

A szövetség tagjai szétszóródtak a helyiségben. Xavier az asztalnál ült a kávéját kortyolgatva, maga előtt egy üres tányérral. Anabel és Delilah a munkapult két végén álltak, mindketten egy-egy fortyogó üstbe néztek, és bájitalok fioláit készítették elő.

Hattie óvatosan kivett egy tepsi forró kenyeret a sütőből, miközben azt mondta: – Nem nevezhetsz egy könyvet érzékinek, és aztán kizárod belőle a szexjeleneteket. Ez hamis reklám!

Xavier kuncogott. – Olyan kiakadtnak tűnsz.

– Az is vagyok – mondta neki Hattie. – Először azt hittem, hogy csak lassan égő történet, amikor nem jöttek a szexjelenetek. Ezzel még nem is lett volna bajom. Tudod, miért szeretem a jó lassú égést, fiú? Mert egy kicsit kielégítőbbé teszi, amikor a szereplők végre beadják a derekukat, és levetkőznek. De ha meg leszek fosztva a szexjelenetektől, és az istenverte fantáziámat kell használnom – ami nem túl jó –, hogy megtudjam, a hősnek van-e némi hálószobai képessége és szeret-e mocskosan beszélni, nem leszek boldog nő!

– Igen, értjük – mondta Wynter, magára vonva ezzel mindenki figyelmét. – Jó reggelt!

Ők viszonozták az üdvözlést, meleg mosolyt villantva rá.

Wynter helyet foglalt az asztalnál. – Hogy van ma mindenki?

Delilah figyelmesen szemügyre vette. – Ahhoz képest, hogy tegnap este majdnem megöltek, biztosan jó a hangulatod!

Nos, egy órája alaposan elragadták. Tényleg nem volt ennél jobb módja az ébredésnek. – Cainnek olyan képességei vannak, amilyeneket Hattie szeret a könyvhőseiben.

– Akkor ő egy őrző – jelentette ki az öregasszony.

Wynter ugyanezen a véleményen volt. – Ezért is egyeztem bele a kérésébe.

– Milyen kérésébe? – kérdezte Xavier, egyenesebben ülve, felcsigázva.

– Hogy a hitvese legyek – válaszolta Wynter.

Delilah szája mosolyra görbült. – Lám, lám, lám, az Ősi hivatalosan is igényt tart rád.

– Gondoltam, hogy így lesz. – Xavier újabb kortyot ivott a kávéjából. – Ti ketten nem csak szexeltek. Egy férfi, aki annyira birtokló a nő felé, mint amennyire ő feléd, nem alkalmi érzéseket táplál iránta.

Anabel Wynter felé billentette a fejét. – Ez azt jelenti, hogy ti ketten megosztottátok egymással az összes titkotokat?

– Nem – mondta Wynter. – Mindketten megegyeztünk, hogy ezt majd később tesszük meg. Az a véleménye, hogy ez a tökéletes alkalom arra, hogy ilyen elkötelezettséget vállaljunk; hogy így tegyünk ígéretet egymásnak, hogy nem kell minden apró dolgot tudnunk ahhoz, hogy teljes mértékben beleadjuk magunkat ebbe az egészbe.

– Ez nagyon kedves – mondta Delilah, miközben gondosan elhelyezte a fiolákat egy állványra. – Nem gondoltam volna, hogy „édes”. Vagy hogy tudod, hogyan kell ezt kezelni, Miss Érzelmileg Kínos.

Wynter fészkelődött a helyén. – Annyira azért nem vagyok rossz!

Delilah felhorkant. – Teljesen az vagy! Bár nem olyan rossz, mint Anabel.

A szőke összevonta a szemöldökét. – Nem gondolod, hogy ma reggel már eleget piszkáltál? Egyáltalán, mi hasznod van belőle? Hm? Mit segít ez neked?

– Jézusom, te mindig olyan személyeskedő vagy! – mondta Delilah. – Most komolyan, mi van veled?

– Egek, még senkivel sem találkoztam, aki ennyire érzéketlen lenne, mint te!

Delilah elutasítóan csapott a kezével. – Ó, menj, ölelgess egy plüssmacit, és írj a naplódba vagy valami ilyesmi!

– Látod? Érzéketlen.

– Az együttérzés a gyengéknek való.

Anabel felső ajka meggörbült. – Hadd találjam ki, az ősöd, Annis mondta ezt neked?

– Miért kell megvetéssel kimondanod a nevét?

– Ó, nem is tudom, talán mert embereket evett!?

– Mindannyiunknak vannak rossz szokásaink!

Wynter felemelte a kezét. – Oké, itt és most fejezzük be a beszélgetést! – Mert az csak lefelé ívelne, és akkor hajcibálás meg ilyenek következnének.

A legtöbb boszorkány valószínűleg elborzadna attól, hogy Fekete Annis leszármazottja, aki a mumus boszorkányos változata volt. Delilah nem. Ő csak a jót látta Annis „tanításaiban”. Ezért eléggé idegesítő volt, hogy Delilah gyakran meditatív állapotba került, ahol kis beszélgetéseket folytatott az öreg banyával.

Egy aranyos kis hümmögéssel Anabel helyet foglalt az asztalnál. – Visszatérve a hitvesi dologra... ha örülsz neki, Wyn, akkor én is örülök neked! De Ishtar nem fog. Ki fog borulni.

Wynter nem tudta megállni, hogy ne mosolyodjon el.

– Tudom!

Ishtar nemcsak a hét Ősi egyike volt, hanem olyasvalaki, aki egykoron megosztotta Cainnel az ágyát. Eléggé birtokló volt a férfival, és többször is megpróbálta kiszorítani Wyntert a képből. A nő egyáltalán nem volt elégedett, hogy ez nem sikerült neki, és Wynter nem volt olyan biztos benne, hogy Ishtar egyáltalán bedobta a törülközőt. Az idő majd megmutatja.

– Biztosan elkeseredik majd, amikor megtudja, hogy Saulnak nem sikerült megölnie téged – mondta Delilah. – Ha már Saulról beszélünk... Kétlem, hogy elhagyta volna az Ördög Bölcsőjét. Ha igen, akkor a külvárosban fog sunnyogni.

Xavier kijózanodva bólintott. – Ha tényleg csak a bosszú jár az eszében, nem fog messzire menni.

– Nem, nem fog – értett egyet Wynter. – És azt sem fogja abbahagyni, hogy elintézzen engem és Caint. Lehet, hogy velem sikerrel jár. Az Aeonok rendkívül erőteljesek – ezt mindannyian láthattátok ti magatok is, amikor az Ősiekkel harcoltak.

– Visszatértél a halálból, miután véletlenül eltalált Ishtar ereje – mutatott rá Delilah.

– De az nem teljes erővel leadott csapás volt. Ha megtette volna, talán tényleg meghaltam volna.

– De lehet, hogy mégsem – vágott közbe Anabel. – Lehet, hogy az Aeonok minden erejük ellenére sem képesek véglegesen elpusztítani egy visszatérőt. Ne tegyünk morbid feltételezéseket!

Wynter pislogott. – Mondja ezt az a nő, aki ragaszkodik ahhoz, hogy a halál gyakorlatilag minden pillanatban ott lebeg felettünk? Tényleg?

Anabel összepréselte az ajkát. – Én csak azt mondom, hogy nem kell bajba kerülni. Abból már így is van bőven.

– A lánynak igaza van – mondta Hattie, csípőre tett kézzel. – Ez legalább eltereli Cain figyelmét arról, hogy megpróbálja kiszedni belőled a titkaidat, Wynter. Személy szerint nem hiszem, hogy bármelyikőtöknek is szükséges mindent bevallania. Az emberek azt mondják, fontos, hogy minden titkot kiöntsetek a partnereteknek, de vannak dolgok, amiket jobb, ha nem mondtok ki. Vegyük például a férjeimet. Ha elmondtam volna a második, harmadik, negyedik és ötödik férjemnek, hogyan haltak meg az előttük lévők, esélyt sem adtak volna nekem.

Delilah egy pillantást vetett a fekete özvegyre. – És akkor talán most is élnének.

Hattie szipogott. – Kétlem! Mind önpusztító pöcsök voltak. Kicsit olyanok, mint Saul ebben a tekintetben. Figyelembe véve azokat a dolgokat, amiket Cain mondott nekünk, az Aeont nem lesz könnyű megtalálni.

Valószínűleg akkor sem lenne könnyebb elkapni, ha már megtalálták, ami komoly gondot jelentett. – Cain keresőcsapatokat küld ki, hogy felkutassák a fattyút.

– És mi mit fogunk csinálni? – kérdezte Xavier.

– Keresni fogjuk őt, ahogy ő is tette velem – mondta Wynter. – És ha megtaláljuk, darabokra szedjük!

Xavier elmosolyodott. – Nekem megfelel!

 

*

 

Miután tájékoztatta az étkezőasztal körül ülő hat Ősit a tegnap esti incidens finomabb részleteiről, Cain hátradőlt a székében. Eddig a keresőcsapatok nem találták meg Sault – még a vérfarkasok sem, akiknek kiváló volt a szaglásuk. Úgy tűnt, hogy Saul nyoma hol itt, hol ott tűnik el hirtelen, ami arra utalt, hogy a levegő elemét használva utazik egyik helyről a másikra.

A keresőcsapatok azonban továbbra is vadászni fognak rá. Ha más nem is, az üldözés nyomása remélhetőleg elvonja a fickó figyelmét attól, hogy újabb támadást kíséreljen meg Wynter ellen.

A nő biztonsága érdekében Cain persze ragaszkodhatott volna ahhoz, hogy Wynter ne menjen a város felszínére, amíg Sault el nem kapják, de ezeknek a ragaszkodásoknak nem lenne semmi hatása. A boszorkánya a saját dolgát tette, és nem az a típus, aki bujkál. Egy harcos szívével és lelkével rendelkezett.

Mint a lelkének részleges tulajdonosa, a rendelkezésére álltak olyan módszerek, amivel kikényszeríthetné a lány engedelmességét. De ha ilyen eszközökhöz folyamodna, azzal lerombolná a nő iránta érzett bizalmát. Olyan károkat okozna a kapcsolatukban, amelyeket soha nem lehetne helyrehozni. Ráadásul, ha nem fogadná el őt olyannak, amilyen, akkor a nő soha nem tenné ugyanezt vele, amikor végre mindent megtudna, amit tudnia kell.

A belső lénye nem aggódott túlságosan amiatt, hogy Saul célba vette őt. Véleménye szerint az, akinek aggódnia kellett, az maga az Aeon volt – ő tette magát Wynter személyes ellenségévé, és a nő ellenségei általában nem éltek sokáig.

Nos, így is lehetett nézni a helyzetet.

Cain tulajdonképpen elismerhette, hogy a teremtményének igaza volt, amikor ennyire bízott abban, hogy a nő képes vigyázni magára. Egy csúcsragadozó volt. És egy visszatérő prédájává tenni magát sosem lenne jó döntés, szóval igen, Saul aggódhatna. De mivel a fickó túl arrogáns volt ahhoz, hogy elhiggye, hogy valaha is legyőzi őt egy halandó, az Aeon nem fog habozni újra célba venne Wyntert. És így, annak ellenére, hogy milyen természeti erő volt, Cain még mindig aggódna érte.

Azazel lebiggyesztette a száját. – Gondoltam, hogy a többi Aeon egyszer majd megrohamozza a városunkat. – Ellentétben azzal, amit sok emberi vallás tartott, ő nem egy bukott angyal volt... bár sokan azt állították, hogy annak látszott, jelentsen ez bármit is. – Nem volt kétséges, hogy Saul bosszút akar állni, és valószínűtlennek tűnt, hogy Abel ne akarna megbüntetni minket Lailah haláláért, tekintve, hogy a hitvese volt. De ez az alattomos, koordinálatlan támadás, amely kizárólag egyetlen lakosra koncentrál? – Megrázta a fejét, mélykék szemében szkepticizmus világított. – Nem úgy tűnik, mintha ilyesmit tennének.

– Érdemes rámutatni, hogy az említett lakó olyasvalaki, akit holtan akarnak látni, miután megfertőzte a földjüket egy olyan pusztulás terjedésével, amely ellen nem tudnak harcolni – mondta Inanna, elegánsan, mint mindig, tökéletes testtartásával, kifinomult megjelenésével és elegáns, szőke hajával, amelyet bonyolult frizurába tűzött.

– Még mindig nincs értelme, hogy gondatlanul próbálkoztak Wynterrel, ha másért nem, hát azért, mert elárulta az itteni jelenlétüket – mondta Azazel. – Ez azt jelenti, hogy elvesztették a meglepetés erejét.

Miután ezt már átgondolta, Cain lehorgasztotta az állát, és azt mondta: – Éppen ezért nagyon is lehetséges, hogy Saul egyedül van itt.

Ishtar összevonta a szemöldökét. – Az Aeonok nem küldenének egyetlen embert, hogy elvégezze a munkát.

– Nem azt állítom, hogy ideküldték őt – mondta neki Cain. – Azt mondom, lehetséges, hogy magától van itt. Abból kiindulva, amit Wynternek mondott, Saul a személyes bosszúra összpontosít.

– Ez nem jelenti azt, hogy erősítés nélkül jött. – Ishtar átlibbentette a válla fölött a szőke fürtjeit. – Az ilyesmi dőreség lenne. Különösen, ha a halála tovább gyengítené a ketrecünket.

– De az emberek botor dolgokat tesznek, amikor rájuk telepedik a bánat súlya – mondta Dantalion, akit az emberek tévesen démonnak tartottak. Ugyanakkor olyan ravasz, ragadozó jelleget árasztott magából, amit sokan idegesítőnek találtak. – A csata túlélői világossá fogják tenni, hogy mindannyian alábecsültek minket. Az Aeonok nem fogják még egyszer elkövetni ezt a hibát. Ezúttal óvatosabbak lesznek. De Saul talán nem volt hajlandó megvárni, amíg átcsoportosulnak, és megterveznek egy második csatát.

– Igen, ehelyett dönthetett volna úgy, hogy inkább vállalja a kockázatot, és egyedül támad ránk – mondta Seth, Cain testvére.

Nem sok hasonlóság volt köztük. Seth tágra nyílt szeme borostyánszínű volt, akárcsak az anyjuké. A sötétszőke hajában és halvány bőrében is osztozott. Egy másik különbség Seth és Cain között az volt, hogy Seth jó volt. Egy olyan személy, aki igazságos, nemes és megbocsátó volt. Caint soha nem lehetett jóként leírni.

Ishtar sötét pillantást vetett Cainre. – Kár, hogy Wynter nem ölte meg. Különben is miféle visszatérő ő? Azt hittem, arról híresek, hogy mindent el tudnak pusztítani.

Cain alig tudott ellenállni a késztetésnek, hogy a szemét forgassa. A nő sosem hagyott ki egy alkalmat sem, hogy nyafogjon Wynter miatt. Éppoly kicsinyes volt, mint amennyire idegesítő. – Ahogy már mondtam, a tények arra utalnak, hogy hívta a szelet, hogy helyezze át. És vigyázz a hangnemedre, amikor Wynterről beszélsz!

Ishtar egy „ne légy ilyen drámai” pillantást villantott rá. – Csupán azt állítom, hogy nem lett volna szabad, hogy esélye legyen megszökni. Wynter szörnyetegének addigra már ki kellett volna iktatnia őt.

Lilith élénkzöld tekintetében türelmetlenség csillant. Kevés toleranciát tanúsított Ishtarral szemben. Ami a ruházatot illeti, a nők ugyanazt a stílust választották – elegáns, testhezálló, részben felfedő. De míg Lilith saját magának öltözött stílusosan, Ishtar mások lenyűgözésére.

– Az egy dolog, hogy képes vagy megölni egy Aeont – mondta Lilith a nőnek. – Az egy másik, hogy sikeresen véghez is vigyünk egy ilyet. Saul különösen nagyszerű harcos – ezért élte túl az ellenünk vívott utolsó csatát.

– Ahogy a futást sem tartja szégyenletesnek, hogy egy másik nap is harcolhasson. – Seth végighúzta a fogait az alsó ajkán. – Ha Wynter szörnye mély sebet ejtett rajta, dönthetett volna úgy, hogy inkább elmenekül, és időt ad magának a gyógyulásra, mintsem próbára tegye a szerencséjét.

Cain számára ez tűnt a legvalószínűbb helyzetnek.

Ishtar szipogott egyet. – Hmm, nos, én még mindig azt mondom, hogy a szörnyének többet kellett volna tennie, mint megsebesítenie. Kali nyilvánvalóan az egyik gyenge háziállatát nyomta Wynterbe. Milyen kiábrándító.

Azazel furcsa pillantást vetett rá. – Ha gyenge lett volna, akkor megölték volna.

Ishtar búzavirágkék szemei felvillantak. – És ha erős lett volna, akkor...

– Hugi, kérlek! – mondta Inanna, kezét Ishtar kezére téve. – Ez aligha segít. Ne vitatkozzunk!

– Nem akarok vitatkozni senkivel – kezdte Ishtar –, csak a véleményemet mondom. Nem az én hibám, ha másoknak nem tetszik ez a vélemény!

– Akárhogy is, azt javaslom, ejtsük a témát Wynterről és a szörnyetegéről – mondta Inanna. – Saulra és a többi Aeonra kell koncentrálnunk!

Ishtar összeszorította az ajkait, és felhúzta hegyes állát. – Rendben!

– Köszönöm! – Megkönnyebbülés villant fel a húga kékjéhez hasonló árnyalatú szemében, és Inanna megveregette Ishtar kezét. – Sajnos Sault nem lesz könnyű lenyomozni a keresőcsapatainknak.

– Nem, nem lesz – értett egyet Cain. – Persze megpróbálhatnánk mi magunk is a nyomára bukkanni...

– Én erre szavazok – szólalt meg Ishtar.

– Én nem – mondta Cain. – Mert lehet, hogy az a célja, hogy mindannyiunkat a nyílt terepre csalogasson. Végül is, bár kétlem, hogy ez lehetséges, előfordulhat, hogy mégsem egyedül van itt. Lehetnek mások is, akik arra várnak, hogy megmutassuk magunkat, hogy aztán lesből ránk támadjanak.

Seth egyetértő hangot adott ki. – Még az is lehet, hogy nem is vele dolgoznak. Saul egyszerűen csak csali lehet, és talán nem is tud róla.

– Egy dolog biztos – mondta Inanna. – Tetszene neki a gondolat, hogy üldözőbe vegyen minket, és nekem nincs hangulatom a kedvében járni. Azt mondom, az a legjobb, ha nem hagyjuk, hogy belerángasson minket a játékába. Ha minket akar, akkor el kell jönnie értünk.

– Pontosan ezt gondolom én is – mondta Lilith. – Senkinek a dallamára sem táncolok! És nem azért éltem túl ennyi ideig egy ketrecben élve, hogy most odamenjek és olyan kockázatot vállaljak, ami miatt könnyen lehet, hogy támadásnak leszek kitéve.

Dantalion megkocogtatta az ujjbegyeit az asztalon. – Jobb, ha biztosra megyünk. Nagyon fontos, hogy mind a heten életben legyünk és egyként harcoljunk, ha le akarjuk győzni az Aeonokat, amikor visszatérnek. És vissza fognak térni.

– Akkor megegyeztünk – kezdte Cain. – Saul felkutatását a keresőcsapatainkra bízzuk. Legalább lekötik a figyelmét.

A többi Ősi bólintott, vagy egyetértését mormolta.

– Mit gondolsz, mennyi időbe telik, amíg az Aeonok ismét megszállják a városunkat? – tette fel Seth a kérdését, senkinek sem konkrétan.

Világosszőke borostáját dörzsölgetve, Dantalion azt mondta: – Nem fognak sietni. Egyfajta pszichológiai hadviselés részeként várakoztatni fognak minket, azt gondolva, hogy mindannyian tűkön ülve várjuk majd a megjelenésüket. De nem is fogják túl sokáig húzni. Nem, amikor az elsődleges céljuk az, hogy Wynterre tegyék a kezüket, hogy rákényszeríthessék, hogy megállítsa a környezeti erózió további terjedését.

– Számolnunk kell azzal, hogy egy nap talán úgy döntenek, hogy inkább megölik őt, remélve, hogy a halála elég lesz ahhoz, hogy levágják a rothadás fejét – mondta Seth. – A földjük egyre jobban pusztul. Nem akarják majd elhinni, hogy nincs reményük arra, hogy az otthonuk visszanyerje régi fényét. Nem akarnak majd szembesülni azzal, hogy esetleg kénytelenek lesznek elköltözni. De amikor elérkezik az a pont, amikor a kár már túl nagy, és úgy érzik, hogy nincs sok vesztenivalójuk, talán hajlandóak lesznek bármivel megpróbálkozni, hogy megmentsék.

– Még a pusztulás forrásának eltüntetését is – tette hozzá Dantalion, amire Seth bólintott.

Egy ilyen kísérlet nem működne. Az Aeonoknak azonban nem lenne esélyük arra, hogy ezt maguk is megtudják – Cain nem engedné őket Wynter közelébe, nemhogy lehetőséget adni nekik arra, hogy véget vessenek az életének.

– Mit gondolunk, ki fogja vezetni a támadást, amikor jönnek? – kérdezte Inanna. – Nem lenne bölcs dolog, ha akár Abel, akár Adam felbukkanna itt, amikor nagyon is tisztában vannak vele, hogy életben kell maradniuk, ha azt akarják, hogy fogságban maradjunk.

– De mindketten rendkívül arrogánsak – mondta Lilith, félresöpörve vörös frufruját. – Még a jelentések alapján is, hogy milyen jól teljesítettünk a csatában, gyengének fognak tartani minket saját magukhoz képest. Abel pedig talán kénytelen lesz személyesen megbosszulni a halott hitvesét, még ha csak a látszat kedvéért is.

– Remélem, hogy úgy lesz – mondta Dantalion. – Mindig is utáltam azt a rohadékot! Pontosan olyan, mint az apja, csak nem olyan okos és nem olyan erős. – Mogyoróbarna tekintetét Cainre vetette. – Emlékszem, erősen támogatta, hogy inkább megöljenek, mint hogy ketrecbe zárjanak. Az életed elvételének gondolata talán elég lenne ahhoz, hogy idecsalogassa.

Cain oldalra döntötte a fejét, egyáltalán nem elszomorodva. Egyik fél részéről sem volt elveszett szeretet. – De... nem akar majd támadást indítani ez ellen a hely ellen, amíg Seth itt van. Abel nem akarna személyesen részt venni a halálában.

Seth szemöldöke összerándult. – Ő árulónak tart engem. Úgy dobott ide, hogy azt gondolta, valamelyikőtök meg fog ölni valamikor. Kétlem, hogy érdekelné, mi történik velem.

– Tévedsz – mondta Cain. – Valaha közel álltatok egymáshoz. Törődik veled. Biztosan fájt neki, hogy itt kellett hagynia téged.

Seth homlokán tovább mélyültek a barázdák. – Tényleg? Hát, nem állt ki mellettem, amikor száműztek, és lényegében ide küldtek meghalni.

– Persze, hogy nem tette – mondta Lilith. – Soha nem mond ellent Adamnek. Kevesen teszik. – A felső ajka undorodva görbült meg. Sosem kedvelte Adamet, és jó okkal.

– Abel szereti azt hinni, hogy Cain megmérgezte az elmédet ellene – mondta Azazel Sethnek.

– Abel ezt maga tette, amikor átlépett egy megbocsáthatatlan határt – vágott vissza Seth, a szeme kemény volt.

– Ezzel tisztában vagyok, de ő és Adam szeretik azt hinni, hogy gyenge az akaratod és teljesen átmosták az agyadat – mondta Azazel. – Egyetértek Cainnel abban, hogy ha Abel elkerülheti, hogy személyes közreműködése legyen a halálodban, akkor megteszi.

Dantalion Cainre nézett. – Gondolom, meg kell néznünk, hogy mi győz majd Abel számára – az, hogy nem akarja bántani Sethet, vagy az, hogy a véredet szomjazza.

– Remélem, hogy az utóbbi – mondta Cain. – Mert kevés az esélye, hogy Adam fogja ide vezetni a sereget. Jobban szereti, ha mások végzik el a piszkos munkát, utálja elhagyni Aeont, és túl fontosnak tartja magát ahhoz, hogy kockáztassa a saját életét. De ha megölnénk az egyetlen fiút, akire...

Vigyor ívelt lassan Azazel szájára, ahogy befejezte: – Biztos, hogy idejönne, hogy eltöröljön minket. – Az Ősi Sethre irányította a tekintetét. – Képes leszel ellenállni a bátyádnak és apádnak, ha idejönnek?

– Nem tekintem őket családtagnak – jelentette ki Seth. – Már nagyon régóta nem gondolok rájuk családtagként. Hidd el, ha azzal a szándékkal jönnek az Ördög Bölcsőjébe, hogy akár egyetlen itteni embernek is ártani akarnak, nem okoz majd gondot, hogy megöljem bármelyiküket is.

Hangos kopogás hallatszott az ajtón.

– Gyere be! – szólt ki Cain.

Az ajtó kinyílt, és Maxim lépett az ebédlőbe. Komoly arckifejezéssel, a segéd megköszörülte a torkát. – Elnézést a zavarásért, uram, de tudnia kell ezt. Mindannyiuknak.

Cain érezte, hogy összehúzódik a szemöldöke. – Mi az?

– Három Aeon érkezett – mondta Maxim. – Az egyikük Eve.

Cainben minden mozdulatlanná merevedett. A kurva életbe!

 

 

 

---

[1] A „Feketére halványítás” egy olyan technika, amely a forgatókönyvírásból származik a könyvekbe, és ezt a technikát arra használják, hogy szándékosan kihagyják a jelenet explicit részleteit, különösen az intimitást, szexet vagy erőszakot tartalmazó jeleneteket.

4

 

 

A kastély egyik szalonja előtt állva, Cain pillantást váltott Sethtel. Az anyjuk volt abban a helyiségben, és egyikük sem tudta, mit kezdjen vele. Tudomásuk szerint még soha nem tette ki a lábát Aeonon kívülre. Adam nem is engedte volna.

Lehetséges, hogy azért küldte őt, hogy üzenetet hozzon az Ősieknek, mert azt hitte, hogy nem áll fenn a veszélye annak, hogy bántanák a saját fiai, de Adam ugyanilyen könnyen küldhetett volna követet is. Biztosan nem küldte volna azért, hogy tárgyalásokat folytasson a nevében. Adam mindig is haszontalannak tartotta őt, és a női nemről sem volt hízelgő véleménye.

Cain szörnyetegének nem volt sietős a szalonba belépés. Nem érzett kötődést Eve iránt. Soha nem is érzett. Sőt, még a legalapvetőbb tiszteletet sem érezte iránta. A teremtmény mindig is úgy érezte, hogy a gyermekei érdekében ki kellett volna állnia Adammel szemben. Nem vette figyelembe a természetét vagy a helyzet kényes voltát.

Bár Cain megértette, hogy a nő miért szállt ritkán szembe Adammel bármiben is, volt egy része, amelyik egykor neheztelt rá emiatt. De ez a neheztelés már régen elmúlt, helyette szánalom maradt.

Igazság szerint Adam áldozata volt. Gyakran megbüntette őt, amiért elkövette azt, ami az ő és a többi Aeon szemében a legnagyobb bűn volt. A mesterkedései miatt Eve elvesztette önmagát. Elvesztette a hangját, a belső erejét, a rugalmasságát.

– Cain? – mondta Dantalion.

Gondolataiból kizökkenve, Cain átpillantott a válla fölött. Dantalion a többi Ősivel állt, akik mindannyian beleegyeztek, hogy a folyosón várakoznak, hogy Cain és Seth néhány pillanatra kettesben maradhassanak Eve-vel.

– Ne hagyd, hogy lankadjon az éberséged! – mondta Dantalion, miközben a tekintete Cainről Sethre táncolt. – Ő az anyád, igen. De akár tetszik, akár nem, őt vagy valamelyik kísérőjét azért küldhették ide, hogy megöljön téged. Hogy mindannyiunkat megöljön.

– Tudom! – Cain nem tagadhatta, hogy ő lenne a tökéletes személy, akit egy ellenség az útjába küldhetne. Nemcsak azért, mert az anyja volt, hanem mert a nő szerény volt, szelíd, és pacifistának tartotta magát. Senki sem várná el tőle, hogy erőszakos cselekedeteket kövessen el. Ami a társait illeti… nem tudott a nevükben beszélni, mert fogalma sem volt arról, hogy kik ők. Majd kideríti.

Belökte az ajtót, és besétált, Seth szorosan követte. Cain tekintete azonnal megakadt a kanapén ülő gyönyörű nőn. Keményen összeszorult a gyomra.

Olyan sok idő telt el. Olyan régen látta utoljára őt. De ebben a pillanatban nem érzett örömöt.

Talán ha lett volna valamiféle kapcsolatuk, akkor hiányozott volna neki ennyi év alatt. Talán ha a nő nem adta volna át magát a kétségbeesésnek, majd mentálisan nem jelentkezett volna ki, amikor ő még gyerek volt, gyakorlatilag magára hagyva őt, akkor bánkódott volna, hogy elvesztette őt az életéből. De igazából sosem volt az életében. Nem igazán.

Ezért nem ítélte el őt. A legkevésbé sem. De ez azt jelentette, hogy nem érezte úgy, hogy képes lenne megbízni benne. Ezért Cain csak komoly gyanakvást érzett, amikor ránézett a nőre, aki életet adott neki.

Eve filigrán alakja óvatosan felemelkedett a kanapéról, borostyánszínű szemei könnybe lábadtak. – A fiaim!

Cain szörnyetege felborzolódott, úgy érezve, hogy Cain egyáltalán nem az övé; hogy nem érdemelte ki a jogot, hogy érzelmileg ilyen igényt tartson rá.

Seth megköszörülte a torkát. – Gondolom, azért jöttél, hogy átadj egy üzenetet.

A nő megrázta a fejét, amitől az álláig érő sötétszőke haja meglibbent. – Senki sem küldött. Magamtól jöttem. – A tekintete Sethről Cainre siklott, majd vissza. – Nem hiszel nekem – érzékelte.

Persze, hogy nem. – Adam soha nem hagyta volna, hogy elmenj!

– Nem is tette – mondta a nő. – Talán még nem is tudja, hogy eljöttem.

– Kicsempésztük – szólt közbe a kanapé mögött álló barna hajú nő, és egy pillantást vetett az oldalán álló férfira.

Cain tanulmányozta a párost. A hasonlóság köztük és Adam között megvolt, tehát esetleg olyan gyerekek voltak, akiket valamelyik szeretője hozott a világra, mielőtt elvesztette volna a nemzőképességét, bár ez nem magyarázná meg az Eve-hez való nyilvánvaló hűségüket. Az biztos, hogy nem lehettek az ő gyermekei. Az utolsó gyermek, akit képes volt világra hozni, Seth volt.

– Ki kellett hoznunk onnan, amikor meghallottuk, mit tervez Adam – tette hozzá a barna hajú.

Cain felvonta a szemöldökét. – Ami mi volt?

– Megölni Eve-et, és a testét a városotok határában hagyni – válaszolta a nő. – Ez lett volna a büntetésed Lailah megöléséért. De egyben kísérlet arra is, hogy feldühítsen, és kizökkentsen a játékodból.

Cain képes volt elhinni, hogy Adam készen áll egy ilyen tettre. Kegyetlen pöcs tudott lenni, és egy percig sem gondolkodott volna, hogy elvegye a nő életét.

Eve megnyalta az ajkát, és összekulcsolta maga előtt a kezeit. – Hosszú ideje élek már. Nem félek a haláltól. De nem hagyom, hogy így használjanak fel a saját gyermekeim ellen! Eleget szenvedtek már. – A nő szeme ismét könnybe lábadt. – Erősebbnek kellett volna lennem! Egy ideig az is voltam. De az erőm azon a napon kezdett elszállni, amikor Caint elvették a karjaimból, amikor még csak csecsemő volt. Teljesen eltűnt, amikor Adam néhány évvel később elvette tőlem Sethet. Ez összetört engem.

Az egésznek ez volt a lényege, amiért Adam megtette. Sikerrel járt, amikor megpróbálta megsemmisíteni a nő akaratát. – Hogyan voltál képes elszökni? Aeon határait mindig is szigorúan figyelték, ha jól emlékszem.

A barna hajú volt az, aki elmagyarázta: – Most már nem annyira. A környezeti erózió továbbra is fertőzi a helyet. Naponta legalább egy csoport halandó távozik. Senki sem törődik velük. Mi csak úgy tűntünk, mintha még több lakó hagyná el a süllyedő hajót.

Seth összeszűkítette a szemét, miközben szemügyre vette a két furcsa Aeont. – Azt akarod, hogy Eve biztonságban legyen? Ezért segítettél neki megszökni?

– Igen – mondta a barna hajú, miközben a mellette álló hím lehorgasztotta az állát.

– Akkor miért hoztad ide, ahol hamarosan újabb csata lesz? – vonta Seth kihívóan kérdőre.

– Én ragaszkodtam hozzá – mondta Eve. – Megértem, hogy miért vagy ilyen bizalmatlan. Tényleg megértem. Számítottam rá. Azt is tudtam, hogy van rá esély, hogy elküldesz minket. De remélem, hogy nem teszed! Legalább megpróbálom jóvátenni a hibáimat. Olyan információm van, ami a segítségetekre lehet. Hadd tegyem meg!

– És utána mi lesz? – kérdezte Seth.

– Maradni szeretnék, ahogy az unokáim is.

Cain pislogott. – Unokák?

– Abel az apjuk – árulta el Eve.

Nos, ez megváltoztatta a dolgokat. Abel soha nem egyezett volna bele, hogy a gyerekei ide jöjjenek. Még csak azért sem, hogy becsapja Caint és a többi Ősit.

– Noah és Rima még csak csecsemők voltak, amikor száműztek benneteket, de talán emlékeztek rájuk – tette hozzá Eve. – Kérlek titeket, ne kifogásoljátok a származásukat!

– Mi sem szeretjük Abelt jobban, mint ti – mondta Rima. – Szörnyen bánt az anyánkkal. Még a halálos ágyán sem látogatta meg.

Ha Rima hazudott is, nagyon jól csinálta.

– Az ajánlatom, hogy információt adok nektek, nem feltételhez kötött – mondta Eve, Cainről Sethre pillantva. – Megteszem, akár megengeditek, hogy maradjunk, akár nem. De remélem, megfontoljátok a kérésünket.

Cain ismét a nőre meredt, szeretett volna a puszta bizalmatlanságon kívül valami mást is érezni, de nem volt semmi. – Szeretném, ha Azazel, Lilith, Dantalion és a két nővér is jelen lenne, amikor elmondod, amit tudsz.

– Természetesen – mondta Eve.

Cain behívta a többi Ősit a szobába. Udvarias, de merev üdvözléseket váltottak, és bemutatták Abel gyermekeit.

– Ahogy Cainnek és Sethnek már elmagyaráztuk – kezdte Eve az újonnan érkezetteknek címezve –, az unokáim segítettek elmenekülni Aeonból – pontosabban elmenekülni a sors elől, amelyet Adam szánt nekem. Meg akart ölni, és ide ledobni, hogy megbüntessem és eltereljem Cain figyelmét. Én inkább úgy döntöttem, hogy idejövök, és átadom nektek azt az információt, amit tudok, hogy segítsek nektek abban, ami következik.

Az Ősiek arcán világosan látszott, hogy szkeptikusak az indítékait illetően, különösen Ishtar és Lilith.

– Mi az, amit el akarsz mondani nekünk? – kérdezte Dantalion semleges hangon.

– Először is, tudnotok kell, hogy Saul elbitangolt – mondta Eve. – Levált a többi Aeontól. Részben Adamet és Abelt okolja Lailah haláláért, mivel ők nem voltak jelen az utolsó csatában; úgy véli, a nő még élne, ha ott lettek volna. Saul dühös volt, amikor kifejezték, hogy várni és átcsoportosítani kívánnak, mielőtt megtorolnának.

Eve megállt, és Cainre nézett. – Saul holtan akar téged és a boszorkányt. Valószínűleg ide fog jönni. A többi Aeon tudja ezt. Nem érdekli őket, mert nem hiszik, hogy bárkinek is sikerülne elfognia vagy megölnie őt. Sőt, azt sem gondolják, hogy sikerrel járna a boszorkány kiiktatásában, mivel valószínű, hogy jól védelmezve a föld alatt lesz. Úgy vélik, hogy inkább jó figyelemelterelésként fog szolgálni.

– Mennyire keserítette el Abelt Lailah halála? – kérdezte Azazel.

– Nem nagyon – válaszolta Eve. – Sosem voltak szerelmesek. Sosem születtek gyerekeik. Soha nem kötelezték el magukat rendesen egymás mellett. A férfinak több más nője is van, a nőnek pedig volt egy halom szeretője. Abel azonban dühös a halála miatt. Leginkább azért, mert Cain volt az, aki a gyilkos csapást mérte rá.

– Mintha valamiféle pontot szereztél volna Abel fejében – tette hozzá Rima, Cainre pillantva.

Igen, Abel így nézne a dologra. Mindig is jó volt abban, hogy a testvéri rivalizálást a végletekig vigye. Sőt, mindig is úgy gondolta, hogy ő és Cain különböző „oldalakon” állnak. Mindig úgy érezte, hogy versenyben állnak egymással. – Hogyan akar bosszút állni érte?

– Nem tudom – mondta Eve. – De nem akarnak újra háborúzni.

– Hallottam, hogy Adam azt mondta, hogy „ha szükséges” – mondta Noah. – Meg akarják szerezni a boszorkányt, aki megátkozta a földet, hogy visszafordíthassák. Még mindig nem értik, hogyan sikerült neki olyan erős átkot okoznia, hogy képtelenek ellene bármit tenni.

– A visszatérők mindenféle átkot tudnak mondani – mondta Azazel.

Rima arcán teljes hitetlenség vonult végig. – Ő nem lehet igazán visszatérő. Évekig élt Aeonban, többször is láttam, így tudom, hogy nagyon is él, akárcsak te és én. És egészen biztosan nem viseli Kali jelét.

– De viseli – mondta neki Cain. – Kali egyszerűen csak az idő nagy részében rejtve tartja.

– Miért tenné ezt? – kérdezte Eve.

Cain megvonta a vállát. – Csak találgatni tudunk. – Gyakran elgondolkodott azon, hogy Kali egyszerűen csak azt szeretné, ha Wynter a radar alatt repülne. A Kedveltek gyakran nagy figyelmet kaptak. Olyan emberek közelében tartották őket, akik ki akarták érdemelni egy istenség jóváhagyását. Kali „célja” Wynterrel kapcsolatban talán szükségessé tette, hogy ne figyeljék annyira közelről.

– Nem értem, hogyan lehetne ő egy visszatérő – mondta Rima.

Cain nem értette, miért gondolja a nő, hogy ő szükségesnek tartja ezt bebizonyítani. – Higgy, amit akarsz! – Az anyjára nézett. Az anyja. És még mindig nem érzett semmit. – A bomlás... milyen messzire terjedt?

– Először csak a felszínt érintette – válaszolta Eve. – De elkezdte megfertőzni a lenti várost is. Nem jutott messzire. Jelenleg nem több, mint egy kis foltnyi talajerózió. De ez biztosan változni fog.

Cainnek nem kerülte el a figyelmét a vigyor, amely megérintette Azazel száját.

– Néhány Aeon már arról beszél, hogy új otthont kell keresni, de mások biztosak benne, hogy az átok visszafordítható, ha sikerül elkapniuk a boszorkányt – mondta Eve. – Nem hajlandók beismerni a vereséget, és elhagyni az egyetlen otthont, amit valaha ismertek. Pánikba is estek. Adam azt mondta nekem, hogy ha Aeon elesik, és elpusztul a földalatti város, mindannyian elpusztulnak.

Inanna összevonta a szemöldökét. – Ez egy kicsit drámai. Rengeteg más vidékre is igényt tarthatnának. A jelenlegi otthonuk elvesztése nem lenne „kárhozatra ítélés”.

– Az volt az érzésem, hogy ennél többről van szó – mondta Eve. – De nem részletezte, amikor megkérdeztem. Azt mondta, hogy ezt nem kell tudnom. – Szünetet tartott. – Ahogy már elmondtam Cainnek és Sethnek, én és az unokáim itt akarunk maradni.

Ishtar felhorkant. – Még abban sem vagyok biztos, hogy megbízom bármelyik információban, amit átadtál, nemhogy abban, hogy nem fogsz elárulni minket!

– Én is nehezen hiszem el, hogy nincs hátsó szándékod, Eve – szorította össze Inanna az ajkát. – Ha Adam küldene valakit, hogy beszivárogjon a népünk közé, te lennél a legkézenfekvőbb választás. Te vagy az egyetlen személy, akiről tudná, hogy Cain és Seth meg akarna kímélni és védeni.

– Ritkán mondtál ellent Adamnek, bármit is tett – mondta Dantalion Eve-nek. – Most hirtelen elég bátor lettél ahhoz, hogy elmenekülj, és csatlakozz az „árulók” csapatához. Ezt meglehetősen furcsának találom.

– Ahogy én is – mondta Lilith. – Talán igazat mondasz, Eve. Esetleg veszélyben volt az életed, és nem valami összeesküvés részeként küldtek ide. De ha így van, akkor meg kell kérdőjeleznem, hogy pusztán azért vagy itt, hogy információt adj nekünk. Valószínűleg egy másik fiad is ide fog jönni, hogy megölje a másik kettőt. Van a fejedben elképzelés, hogy ezt valahogyan meg tudd akadályozni? Hogy Abel meg fog hátrálni, ha látja, hogy itt vagy? Ha igen, akkor bolond vagy. Az ő fejében a gyűlölt testvére mellé álltál. Nem tudod megállítani, ami jön!

Eve felsóhajtott. – Évek óta próbálom elérni Abelt. Soha nem sikerült. Már régen elveszett számomra. Az apja szemléletét veszi át az emberekről. Adam nem tisztel engem, és így Abel sem. Adam gondoskodott erről. Ez is a büntetésem része volt. Megengedte, hogy az egyik fiamat a közelemben tartsam, de gondoskodott róla, hogy az a fiú mindig megvetéssel viseltessen irántam. Szóval igen, tudom, hogy nincs befolyásom Abelre.

– Úgy gondolod, hogy van befolyásod Cainre vagy Sethre? – kérdezte Azazel.

– Nem – felelte Eve. – És soha nem kérném tőlük, hogy ne védjék meg magukat – még a saját testvérükkel szemben sem. Természetesen megállítanám ezt a háborút, ha tehetném, de ez nem az én kezemben van.

Ishtar a többi Aeonra nézett. – És mi a helyzet veletek? Honnan tudjuk, hogy nem azért vagytok itt, hogy valahogyan segítsetek apátoknak?

Rima felemelte az állát. – Azt hiszem, nem tudjátok.

Cain megnyalta az elülső fogait. – A többi Ősinek és nekem szükségünk lesz egy kis időre, hogy megbeszéljük a dolgot – mondta Eve-nek. – Itt várhattok.

A nő bólintott. – Ahogy kívánod.

A folyosón Ishtar tekintette Cainről Sethre ugrott. – Tudom, hogy az anyád, az unokahúgod és az unokaöcséd van abban a szobában, de nem tetszik, hogy az Ördög Bölcsőjében maradjanak.

Dantalion megdörzsölte a tarkóját. – Eve helyes dolgokat mondott, de Adam is megtaníthatta erre. Ennek ellenére nem esik nehezemre elhinni, hogy meg akarja ölni. Az az érzésem, hogy csak azért hagyta ilyen sokáig élni, mert boldogtalan volt. Kielégítette a szenvedése.

Azazel összefonta a karjait. – Az egyetlen ok, amiért nem vetettem el egyenesen a történetét, az az, hogy Abel még a legkegyetlenebb pillanatában sem küldené ide a gyerekeit, akár törődik velük, akár nem. Nem bízna abban, hogy Cain nem ölné meg őket, hogy bosszantsa őt – Abel nem adna rá lehetőséget, mivel úgy látná, hogy Cain ezzel még több pontot szerezne ellene. Emellett aggódna amiatt is, hogy Cain ugyanúgy átmossa az agyukat, mint Sethnek. – Azazel Sethre nézett. – Igen, tudom, hogy nem mosta át az agyad, de Abel úgy döntött, inkább ebben hisz.

Dantalion az alsó ajkába harapott. – Mi haszna lehet Adamnek vagy Abelnek abból, hogy ideküldte őket?

– Lehet, hogy kémeknek akarja használni őket – vetette fel Lilith. – Lehet, hogy azt akarja, hogy tévútra vezessenek minket hamis információkkal.

Dantalion oldalra billentette a fejét, majd Cainre nézett. – Amikor Kali Wynteren keresztül beszélt veled, figyelmeztetett, hogy valaki elárulhat minket. Talán rájuk gondolt. Tudom, hogy akkor még nem voltak itt, de akkor is. Mit gondolsz minderről?

Cain megbökte a nyelvével az arca belsejét. – Nem bízom bennük. Még egy kicsit sem. De nem hiszem, hogy hazudnak arról, hogy miért jöttek ide.

– Ó, ezt nem gondolhatod komolyan! – csattant fel Ishtar. – Biztos nem leszel érzelgős csak azért, mert a rokonaid! Talán az, hogy annyi időt töltöttél a boszorkánnyal, elpuhított téged.

A gyerekes kirohanást figyelmen kívül hagyva Cain folytatta: – Adam legnagyobb célja az volt, hogy engem és Eve-et távol tartson egymástól. Soha nem akart minket újra egyesíteni. Abban sem bízna, hogy a nő nem árulná el – ő egy paranoiás fattyú, és eléggé megbántotta már ahhoz, hogy tudja, Eve szerelme már régen elhalt iránta. Mindig is az irányítása alatt állt, igen, de nem olyan mértékben, hogy ne lett volna saját akarata. Ami hiányzott belőle, az a lehetőség, hogy érvényesítse azt.

– Ráadásul egyetértek Azazellel: Abel nem akarná, hogy a gyermekei a markunkban legyenek. Sosem nézné ki belőlünk, hogy elég irgalmasak lennénk ahhoz, hogy életben hagyjuk őket, nemhogy engednénk, hogy itt maradjanak, és hogy lehetőségük legyen véget vetni nekünk. Nem azt mondom, hogy sokat ad rájuk, csak azt, hogy nem akarná, hogy az a „győzelem” érjen engem, hogy bármelyik utódját megölhessem.

Inanna hümmögött. – Tényleg jó érveket hozol fel.

– A másik dolog, amit figyelembe kell venni, hogy – feltéve, hogy valóban nem szándékosan vannak itt – Adam és Abel dühösek lesznek, hogy elmentek, és kétségtelenül ki fogják találni, hogy itt vannak – folytatta Cain. – Vissza akarják majd őket kapni. Talán még annyira is, hogy ők maguk jönnek ide értük, hogy visszaszerezzék őket.

Dantalion oldalra döntötte a fejét. – Csalinak használnád őket?

– Ha ez azt jelentené, hogy kijutok ebből a ketrecből, teljes kibaszott mértékben!

Azazel elmosolyodott, és megpaskolta Cain hátát.

– Az elméd kegyetlen hely; tetszik!

– Hajlamos vagyok megnézni, milyen jó csali lehet belőlük, de csak egyféleképpen egyeznék bele, hogy itt maradjanak – mondta Lilith. – Meg kell fizetniük a szokásos árat.

– Ez elég lenne ahhoz, hogy beleegyezzek – mondta Dantalion. – Nem bíznék bennük, azt akarnám, hogy megfigyeljék őket, de megengedném, hogy maradjanak.

– Ahogy én is, de azzal a feltétellel, hogy nem lesznek jelen a találkozóinkon – mondta Azazel. – Nem bíznám rájuk a terveinket.

– Én sem – biggyesztette le Seth az ajkát. – Nekem megfelel, ha a váramban maradnak.

Ishtar felnyögött. – Hát persze, hogy megfelel! Már bevetted, hogy igazat mondanak, és már alig várod, hogy boldog családot játszhass!

– Gondolkozz, Ishtar, ez a leglogikusabb lehetőség! – mondta neki Seth. – Ha Abel küldte őket ide, ha szilárdan az ő táborában vannak, akkor ők is azt fogják hinni, amit ő – hogy Cain megmérgezte az elmémet. Megpróbálják majd megfordítani a hűségemet. Nagyon finoman fog történni, de meg fog történni.

– El tudom képzelni, hogy Abel ezt kéri tőlük – mondta Cain. – Azt akarná, hogy elárulj engem, Seth. Nagyon jól szórakozna rajta. – És ez azt jelentené, hogy Abel hadat üzenhetne az Ördög Bölcsőjének anélkül, hogy attól kellene tartania, hogy Seth halálát okozza.

– Ha megpróbálják kiforgatni a hűségemet, akkor biztosan tudni fogjuk, hogy mások nevében vannak itt – mondta Seth. – A másik jó ok, amiért velem maradjanak, hogy úgy fejhetem meg őket információkért, hogy az egész egyszerűen úgy fog tűnni, mintha csak a rokonaimat próbálnám megismerni. Emellett rengeteg segédem van, akik segíthetnek vigyázni rájuk – némelyikük látható lesz, némelyikük nem.

– Te sem bízol bennük teljesen – érzékelte Azazel.

Seth megvonta a vállát. – Nem ismerem őket. Felnőtt koromig nem volt kapcsolatom az anyámmal, és sosem alakult ki közöttünk igazi kötelék. Nem fogok hazudni, azt akarom, hogy jó okból legyenek itt. De nem vagyok vak arra a lehetőségre, ha nem úgy van. – Cainre irányította a figyelmét. – Van valami feltétele annak, hogy itt maradjanak?

Igen, voltak. – Nem látjuk őket szívesen a váramban – különösen nem a kertemben. És nem mutatom be őket Wynternek. Addig nem, amíg nem vagyok biztos benne, hogy nem téglák, vagy azért vannak itt, hogy kárt okozzanak neki.

Ishtar duzzogva összefonta a karját. – Nekem ez nem tetszik! Azt akarom, hogy eltűnjenek!

– Miért? – kérdezte Seth, egyértelműen a szemforgatás határán.

A nő szipogva nézett rá. – Lehet, hogy a rokonaid, de attól még az ellenségeink.

– Sosem harcoltak abban a háborúban, amely a száműzetésünkhez vezetett – emlékeztette Seth. – Rima és Noah még csecsemők voltak akkoriban. Eve nem volt hajlandó harcolni ellenünk.

– Ő értünk sem harcolt – vágott vissza Ishtar.

– Hogy igazságos legyek, lehetetlen helyzetbe került – vágott közbe Lilith. – Két fia a háború egyik oldalán állt. A másik fia és két lánya pedig az ellenkező oldalon. És Eve, nos, ő sosem volt harcos, nem igaz?

Cain nővérei sem voltak azok, így nem volt meglepő, hogy nem élték túl a háborút. Nem gyászolta őket, mert sosem viselkedtek vele szemben testvériesen. Akárcsak Abel, ők is utálatosnak tartották Caint.

Ishtar a fejét ingatta. – Nem bízom az indokaiban, amiért itt van.

– Ha Inanna lenne az, aki eljött hozzánk – kezdte Dantalion –, akkor meg akarnád adni neki az esélyt, hogy bizonyítsa a hűségét. Tudod ezt tagadni?

Ishtar becsukta a száját. Egy hosszú pillanat után hagyta, hogy a karjai az oldalára csússzanak. – Csak tartsd őket távol tőlem, amíg itt vannak! Feltéve, hogy még mindig maradni akarnak, miután tájékoztattad őket az árról, amit fizetniük kell. – Azzal kinyitotta a szalon ajtaját, és bevonult. Cain és a többi Ősi követte.

Eve megköszörülte a torkát, láthatóan ideges volt.

– Szóval, mi lesz a sorsunk?

– Van itt egy szabály – árulta el Cain. – Azok, akik az Ördög Bölcsőjébe jönnek lakni, menedéket és védelmet kapnak, és nem vonhatók felelősségre múltbéli bűnökért. Ha valaki eljönne értük, megtagadnánk az átadásukat. De ennek ára van.

– Ami? – kérdezte Eve.

– A lelkükhöz való részleges jogok – válaszolta Cain. – Az egyetlen módja annak, hogy ti hárman maradhassatok, ha beleegyeztek, hogy megfizetitek ezt az árat.

– Ha elárulnátok minket, nos, nem kell mondanom, mi történne a lelketekkel – mondta Dantalion. – És sem Cain, sem Seth nem birtokolná azokat a jogokat. Hanem valaki, aki pártatlan bíró lenne, ha rólatok hármatokról van szó.

– Ez lennél te? – kérdezte Eve.

– Igen – válaszolta Dantalion. – Emellett mindig szigorúan figyelnének titeket, és Seth mellett maradnátok a várában.

Rima hunyorgott. – Honnan tudjuk, hogy nem teszel valami szörnyűséget a lelkünkkel csak úgy?

– Azt hiszem, nem tudjátok – vágta vissza Dantalion a nő korábbi szavait.

A lány arca megfeszült. – Nem tetszik ez nekem!

– Nem igazán van más választásunk – mondta Noah a testvérének. – Az emberek Aeonban most nagyon gondterheltek, különösen Abel és Adam. De még mindig csak legfeljebb egy hetünk van, mielőtt kiderül, hogy mi hárman nem ott vagyunk, ahol ígértük, hogy leszünk. Valaki el fog menni a halászkunyhóhoz, hogy ellenőrizze, hogyan bírjuk, miközben „mélyen gyászoljuk Lailah elvesztését”, még ha csak kíváncsiságból is. Az Aeonok vadászni fognak ránk, amikor kiderül, hogy elmenekültünk. Nem leszünk biztonságban odakint.

– De abban sem vagyok biztos, hogy itt nagyobb biztonságban leszünk – vágott vissza Rima.

Eve az unokáira nézett. – Én maradni szeretnék. De elmegyek veletek, ha nem tudtok belemenni abba, hogy megfizessétek az itteni hely árát. Nem hagylak magatokra titeket. Ti vagytok az unokáim, mindkettőtöknek az életemmel tartozom, és nem akarlak egyedül látni titeket.

A három Aeon egy darabig ide-oda ugrált a maradásra való hajlandóság és a túlságos rémület között, hogy mi történhet a lelkükkel. Végül kijelentették, hogy szívesen maradnának az Ördög Bölcsőjében, de volt egy saját feltételük – nem szeretnék, ha egy második csata esetén a többi Aeon ellen kellene harcolniuk. Cainnek és a többi Ősinek ez megfelelt, mert egyikük sem bízott abban, hogy a három Aeon amúgy is nem fordulna ellenük valamikor a csata során.

Miután a trió hivatalosan is átengedte a lelkükhöz fűződő részleges jogokat Dantalionnak, és ezt követően megjelölték őket, Seth bejelentette, hogy elviszi őket a várába, és elhelyezi őket. A három Aeon megindult, hogy kövesse őt kifelé a teremből.

Eve hátramaradt, és megsimogatta Cain arcát. – Túl régen láttam már ezt az arcot. Remélem, meglátogatsz majd Seth otthonában. Az az érzésem, hogy ritkán hagyhatom majd el. Legalábbis egyelőre.

– Meg foglak látogatni – mondta neki Cain.

A nő elmosolyodott. – Köszönöm! – Azzal elment.

Ishtar kemény pillantást vetett Cainre. – Remélem, tudod, mit csinálsz! Mert erősen gyanítom, hogy ez mindannyiunkra visszafelé fog elsülni. – Aztán kivonult a szalonból.

Azazel nagyot sóhajtott. – Szeretném azt mondani, hogy csak egy ribanc, hogy ennyire negatív, de minden oka megvan rá, hogy kételkedjen az Aeonok indítékaiban.

– Így igaz – engedte meg Cain. – Ezért nem akarom őket Wynter közelébe engedni. – Kíváncsi volt, vajon mi lenne a véleménye a boszorkányának erről a kérdésről. Ő másképp látta a dolgokat. És mivel elfogulatlan volt, ha Cain családjáról volt szó, nem lenne olyan véleménye, amelyet ugyanolyan mértékű bizalmatlanság szennyezne be, mint amilyet az Ősiek éreztek velük szemben.

– Az itteni jelenlétük némi kellemetlenséget fog okozni a városlakók körében – jósolta Lilith.

– Jó – mondta Dantalion. – Ez majd arra készteti őket, hogy éberek maradjanak a trió körül.

– Ha Saul tovább időzik itt, meg fogja hallani, hogy itt vannak – mondta Inanna. – Még az is lehet, hogy látta őket megérkezni, ha a közelben van. Ezt az információt visszaviheti Aeonba. De ha tényleg elszakadt a többiektől, kétlem, hogy szívességet tenne nekik.

Azazel megvonta a vállát. – Nem számít, hogy megteszi-e vagy sem. Aeonban valószínűleg azt fogják feltételezni, hogy Eve és az unokái hozzánk jöttek, tekintve, hogy mi vagyunk az egyetlenek, akiknek elég hatalmuk van ahhoz, hogy biztonságban tartsák őket.

– Még ha igazat is mondanának, akkor is figyelembe kell vennünk, hogy az információ, amit Abel és Adam terveiről adtak nekünk, szó szerint szart sem érhet – mondta Cain.

Azazel szemöldöke lesüllyedt. – Szart sem ér? Miért?

– Mert Adam azt fogja feltételezni, hogy az említett információt továbbították nekünk – válaszolta Cain. – A harci taktika megváltozik abban a reményben, hogy meglepnek minket.

– Tehát semmit sem nyertünk azzal, hogy idejöttek – morogta Inanna.

– Nem igaz – mondta Cain. – Most már tudjuk, hogy a rothadás átterjedt a földalatti városra, ahol végül el fog szabadulni, és biztosítja a hely lakhatatlanságát. Tudjuk, hogy az Aeonok nem adták fel az elképzelésüket, hogy megszerezzék Wyntert, mert azt hiszik, hogy visszafordíthatja az átkot. Azt is tudjuk, hogy lehet egy további oka is annak, hogy az Aeonok nem engedhetik meg maguknak, hogy a város elpusztuljon. – És Cain nem tudott nem elgondolkodni azon, hogy vajon ez az ok valahogyan kapcsolódik-e Kali céljaihoz.